Reggel sikerült időben kelnie a csapatnak, pedig szerintem kevesen aludtak 4 óránál többet. A hotel előtt a földszinten találkoztunk, majd a metórállomáson rögtön az első problémával: le volt zárva a platform jó nagy része, ezért már a lépcsőhöz is sorba kellett állnunk, de szerencsére hamar feljutottunk a vonatra és csak 2-3 megállót kellett olyan tömegben utazni, ami amúgy már életre szóló barátságot jelent más közegben.
A Shibuyához mentünk, ahol találkoztunk még egy utasommal, Valterral és így tizesben folytattuk a napot. Megnéztük Hachikot és a kereszteződést, de így reggel nagyon kevés ember volt, szerintem soha nem láttam ilyen keveset a környéken, Tokyohoz képest egészen zombitámadás-feelingje volt az embernek.
Elmentünk a Meiji jinguba, ahol szerencsére folytatódott ez a trend.
Mivel jól haladtunk, maradt még idő egy-egy crépes-re is a Takeshita utcán (ahol szintén viszontlag kevés ember volt). Én ettem egy édesbabos zöldteás mochis csodát, de elég sokféle volt a többiek kezében, most nem kezdem sorolni, marad mit mesélniük nekik is 🙂
Felmentünk a Shinjuku gyoenhez, ahol nem csak a szép parkot csodálhattuk meg, hanem Kristóf talált pár virágzó cserifát is (kicsit megborult most a szokásos rendjük, de azért nem úgy kell elképzelni, hogy tömegével virágzanak és tavasziasan rózsaszín minden, csak pár virágjuk van és csak néhány fának). Már eddigre lejártuk a lábunkat, pedig hol volt még a vége…
Sétáltunk egyet Shinjukuban, a Golden Gai negyedben, majd felmentünk a Gojirához. Nem tudom, szerintem megijedt, elég megrettent fejet vágott, hogy ott fotózta 10 külföldi 😀
Nem így terveztük, de pénzváltás után beültünk az Omoide Yokocho egyik kis helyére, ahol fél óra alatt leraboltuk őket, egész konkrétan szerintem újra kellett tölteniük a gyoza- készletüket.
Kezdődött a buli, be akartuk váltani a JR Passt és későbbre megvenni a Tokyo Wide Area passt (mert este érkezünk későn Tokyoba, amikor már zárva az iroda és másnap reggel 8-kor már indulnánk a másik bérlettel, így máskor nem tudtuk volna ezt elintézni, hiába csak novemberre kell). Rosszul csinálták, elvették mindenkitől az útlevelet és kiosztották a kötelezően kitöltendő kérdőívet. Elkezdték összeszedni a dolgokat, de ahelyett, hogy egyet-egyet befejeztek volna, megint összeakadtak a szálak, nem hitték el, hogy Domi például már kitöltötte a papírját. Kérdezte a humán erő, hogy van-e tervünk a közeli napokra, mondtam, hogy utaznánk Kyotoba, megmondtam, melyik vonatra kellenének a helyfoglalások. Visszajött, hogy úgy van hely, hogy B-C-D üléseken együtt. Megjegyzés: az A és az E ülések vannak ablaknál. Mondtam neki, hogy áááá, nem vagyunk ennyire jó barátok, ha máshogy nincs hely ablaknál, ültessen szét minket teljesen nyugodtan. Japánosan sikerült megoldania a dolgot: szétültetett minket jobbra-balra, de legalább továbbra se ült senki ablaknál… Párszor visszakérdeztem, jól van-e a kedves családja, de erősködött, hogy másképp nem tudja megoldani. Mindegy, menni akartunk, elfogadtuk és lapoztunk. Miután hatszor visszakérdezett, hogy valóban november 1-től kell-e a Tokyo Wide Pass, azt is sikerült megugrani (az nem névre szól), indulhattunk a Metropolitan kilátójába. Úgy látszik, egyre jobban előtérbe kerül az info, hogy ez az ingyenes kilátó nem olyan rossz, ezért már fél órás sort kellett kiállnunk. A liftben találkoztunk magyarokkal és sikerült Milosnak egy olyan viccet elsütnie (még jó, hogy csak a viccet…), hogy szerintem nem akarnak mostanában majd velünk bandázni 😀
Este szétvált a csapat, Domi elment moziba, Rita hazament pihenni, Ivett, Robi, Gergő és Kristóf a Kabukichoban mászkáltak, Milos, Bence és én pedig elmentünk fényképezőboltba, majd az Akihabarára. Mi ettünk a Matsuya kifőzdében csirkés-rákos rántott húst, a Kabukicho csapata pedig yakitorit. Mi az akihabarán desszertként szétcsaptuk a kezünket a Sega MaiMai játékában. A lányos csapat még éjfélig csacsogott, bár jó lett volna többet aludni azért :-/
Kifejezetten jetlagünk nem nagyon van, ahogy látom, senkinek, de kialvatlanok vagyunk, mint az ördög és az első teljes napot egyből fejenként kb. 20km sétával zártuk.