Beppuból indulva Oitába mentünk először, de itt sok dolog nem volt a listán. Először megálltunk egy kicsit a kastély megmaradt részét megnézni, sétáltunk egyet.
Ha már itt voltunk, megnéztük a Oita Motomachi Kőbuddhát is, ami egy falba vájt Buddha-szobor. Sajnos nem volt körülötte semmi érdekes, amit még le lehetett volna fotózni.
Van még egy érdekes park a városban, ami nem tudom, hogy került ide, egymástól nem messze van egy kínai rész és egy holland jellegű szélmalom. Na mindegy, azért megnéztük, az időbe belefért.
Az ottaniak nagy meglepetésére (turisták által annyira azért nem látogatott város) Usukiba mentünk. Egy templom mellett parkoltunk le, ez volt a Ryugenji. Nem rossz, de annyira nem extra és pont temetés volt, így nem tudtuk nagyon körbefotózni.
Az igazi “cél” a közelben levő Fukura tenmangu volt, ami valamiért macskákkal, főleg piros macskákkal van elöntve. Aranyos hely, de nyilván csak akkor éri meg ide bemenni, ha amúgy is a közelben bóklászik valaki.
Ezután be akartunk sétálni a történelmi városrészbe, de megláttunk még egy nagyobb templomot, a Daikyojit, azt is körbejártuk, rajtunk kívül senki se volt bent.
Szóval ezután sétáltunk egyet. Nem rossz tényleg, de úgy hogy mondjam… Kicsit zárva volt minden, mint valami szellemváros. Jó lett volna megnézni a környéket még Covid előtt, biztosan bezárt sok hely a turizmus hiánya miatt. A város amúgy egy órányi autózásra van Bepputól, ahova sok ember jár(t), szóval lehet, hogy kirándultak ide. A kastélyba nem mentünk fel, csúnya idő volt, igyekeztünk visszaérni a kocsihoz még mielőtt elkezd esni.
Visszafelé megláttunk egy nagyon cuki helyet, ahova szintén betértünk, ez volt a Hoonji. Muszáj volt hoznom magammal egy szerencsehozót is, annyira elkapott a sármja. Volt itt egy idős néni, vele beszélgettünk kicsit.
Megúsztuk az esőt, eljutottunk az Usuki Sekibutsuhoz is, ami egy domb, amin több Buddha-szobor van. Itt is lehet vinni botot indulásnál, de egyébként nem nehéz mászás az egész, végig aszfaltozott út van.
Bungoono településen volt a szállásunk, méghozzá fán lévő kis faházban. Nagyon hangulatos, este csináltam pár képet. Amit nehéznek találtam, hogy éjjel, amikor pisilni kell, macerás felvenni a cipőt és lemászni a létrán. Ha ez nem lenne, simán visszamennék majd később, mert a hozzá tartozó folyópart csobogása kellemes és jót beszélgettünk a tulajdonossal is. Csak mi szálltunk meg itt ezen az estén.
