Beppuban egy kilátónál kezdtünk, ahol szépen látszik, hogy mennyi fürdőhely van a környéken: sok. A kastélyig nem mentünk fel, kicsit szűk volt az idő, az pedig annyira nem nagy durranás, voltunk már sokban és várt is még ránk.
Megnéztünk néhány jigokut (mindre nem volt időnk), ezek olyan forrásvizek, amik csak látogathatóak, de a magas hőmérséklet és/vagy a tartalmuk miatt nem lehet bennük fürdeni, csak meglátogatni őket. Nem teljesen értettem, hogy miért volt az egyik helyen pár krokodil, de mivel alig beszéltek angolul és információt sem találtunk erről a táblákon, így elfogadtuk csak a tényt, hogy vannak. Biztos felúsztak. Ettünk lávavízben főtt tojást helyi módi szerint: sózva és szójázva és áztattuk kicsit a csülköket is.
Innen felmentünk a felvonóval a közeli kilátóba a Tsurumi-hegyre, full feleslegesen, mert olyan csúnya idő volt, de hát most voltunk itt. Jelzem, 2 darab fok volt fent. Nem volt melegünk séta közben sem az átmeneti kabátban.
Átkocsikáztunk Yufuinba, útközben érdekes volt a táj, ilyet nem láttunk még.
Leparkoltuk a kocsit (egész napra lehet csak, pár száz yen mindenhol, változó az ár). Megnéztük az út során technikailag az egyetlen vízben álló toriit, ami valóban vízben állt (mert egy tó volt).
Elsétáltunk a Yufuin Showa Museumba (nincs messze, az egész város picike, szóval nyugodtan lehet sétával tervezni), nagyon jó volt, vannak bent játékok is, csomó dolgot ki lehet próbálni.
Sétáltunk egyet a Floral Villageben, elnyammogtunk egy mézes mont blanc édességet , megetettük Yukit, a kecskét és bejelentkeztünk a Snoopy kávézóba, amíg pedig vártunk, megnéztük a Yufuin Retro Motor Museumot.
Amúgy kicsit ipari turizmus az egész városka, 2 Snoopy kávézó és 2 hozzájuk tartozó bolt van, plusz a többi mütyürkés. Kicsit Taiwan érzés volt. A Snoopyban fogyasztott dolgok egyébként meglepően jók voltak, kivéve a matcha latte.
Volt még itt egy érdekesnek tűnő múzeum, ahova előre be kellett jelentkezni, a Comico Art, akinek semmi köze se a mangákhoz, se (ha engem kérdeztek) a művészethez (akkor se, ha az relatív). Óva intek tőle mindenkit. Egy dolognak örültem viszont, van itt ez a nagy fehér kutya, ennek van egy nagyobb tesója Észak-Japánban, ahova még nem sikerült eljutni és legalább most ezt meglátogathattam.
Este még meg akartuk nézni a kilátót, kettő is van, de valamiért mindkettő zárva volt. Az esti szállásról itt egy kép, japános volt, de olyan meh, pláne az előző után.
