Az odawarai szállás semmi extra nem volt, csak egy szokásos business hotel. Reggel a változatosság kedvéért sétáltunk, megnéztük az első érdekes csatornafedelet, itt van ugyanis egy Gundamos.
A város amúgy egész szépen körbe van dekorálva kastélyos dolgokkal, én most csak ezeket fotóztam le, mert nem mentem be a kasiba magába.
Azért nem mentem be a kastélyba, mert egyrészt már voltam bent párszor, másrészt így vigyáztam a cuccainkra egy padnál, nem kellett mindenkinek 3-400 yenért betenni a hátikat coin lockerbe. Amikor kijöttek, mondták, hogy megláttak valamit és muszáj volt megvenni nekem. Szeretem ugye a rózsaszín dolgokat, általában ilyen színű lógókát, kabalát veszek és az utazó oldalam neve, amivel szervezek, Traveloninja. Az alábbi kis mütyürt kaptam 😀 és imádom.
Elindultunk Hakonéba, ekkor biztos volt már, hogy ezen a napon a Fuji nem bújik elő, de mire odaértünk a környékre, már esett is, így azonnal kiesett egy szabadtéri múzeum. Az állomáson derült ki, hogy ráadásul nem megy a felvonó és a kalózhajó sem és annyira esett, hogy elvetettük azt az ötletet is, hogy egyáltalán az Ashi-tó környékére leutazzunk busszal. Helyette a fogaskerekűvel felmentünk egy új kávézóba, ahol van lábfürdő is és néztük a felhőket (nem volt más választásunk).
Nem volt nagyon mit tenni, így miután mindenki evett vulkáni vízben főtt tojást, aki akart, elbuszoztunk a Kawaguchikohoz, mindenki megkereste a szállását és opcionálisan elmentek onsenbe. Az én szállásom nagyon rendben volt, kifogtam egy komplett 5-6 főre megfelelő japános lakáskát.
Reggel nem sok esélyünk volt rá, de kezdett feloszlani a felhőzet és már majdnem kilátszott a Fuji is. Felkerekedtünk és mentünk a Chureito pagodához. Mire odaértünk, teljesen kitisztult az idő, csak szép bárányfelhők maradtak az égen, tavaszias lett, így megrohamoztuk a csúcsot. Olyan 20 percet kell felfelé gyalogolni a lépcsőkön, utána kezdődött egy olyan 15 perces sor, majd betereltek mindenkit egy kilátórészbe, aminek több szintje van. 5 percet tölthetnek bent az emberek, majd mindenkit kiküldenek onnan és jöhet a következő csoport. Ilyen mázlink nem lehetett, csodaszép időben, pont jókor voltunk fent. Fél órával korábban még nem látszódott volna a Fuji, kicsivel később pedig a Nap bújt el. Megvártuk még a templom nyitását is, mert olyan szép goshuinjuk volt, hogy muszáj volt rendelnünk belőle. Olcsó mondjuk nem volt. Kicsit talán túl sok képet csináltam, mert sorban állás közben végig aggódtam, hogy nem érek fel időben, ezért a következő albumot megtoltam 😀
Amíg szép idő volt, buszra ültünk és elutaztunk az Oshino Hakkai faluhoz is. Ez a környék egyébként ingyenes, de korábban is volt egy kilátó, ami fizetős volt, ehhez építettek egy kis kertet, ami becsületkasszával fizetős (300 yen mindkét hely egyenként). Nagyon csini volt minden és utána nagyon finomakat ettünk, én rákos majonézes hagymás rudat és természetesen epres daifuku mochit. A boltokban lévő dolgok egyébként egész drágák voltak, drágábbak, mint akár az Asakusánál voltak.
Még volt egy kis időnk, de az idő megint elromlott kicsit, így már csak elbuszoztunk páran a Kitanoguchi Hongu Fuji Sengen jinjáig, megnéztük azt, majd buszra szálltunk Tokyo felé.
Úgy volt, hogy este még megnézzük a Shinjuku gyoen cserivirágos kivilágítását, de úgy döntöttük, hogy ezt másnapra halasztjuk, mert kicsit esett és másnapra jobb időt jósoltak. Az egyik utasommal, akivel ugyanott szálltunk meg, beültünk még egy nagyon bolond helyre, ahol hokkaidoi ételeket kínáltak. Igazi kultúrsokk volt, de nagyon jó.
