A reggel egy érdekes meglepetéssel indult. Gondoltuk, simán felszállunk a Meitetsu cég egyik vonatára és elutazunk a Kiyosu kastélyhoz. Kimentünk időben az állomásra, konstatáltuk, hogy a következő a miénk, nem az, ami most állt be és odaálltunk valahova az első kocsihoz sort alkotva. Beszélgetünk, várjuk a vonatot, majd halljuk, hogy sípol valami, mint amikor záródnak az ajtók. Nem történt még ilyen velem soha: a vonat beállt, de nem az első kocsihoz igazodva, így méterekre hátrébb volt tőlünk és huss, el is ment. Húsz percünkbe került ez a kis móka, de megint tanultam valamit.
A Kiyosu kastély egyébként nagyon cuki volt, bár elvileg nem szabad bent fotózni, a bejáratnál volt egy kedves bácsi és nagyon lelkesen (japánul) taglalta, hogy mégis szabad, nyugodtan fotózgassuk körbe az egészet. A cipőt természetesen le kell venni, kapunk papucsot (csapatunk egyik tagjának mondjuk nem volt kényelmes, de 47-es lába van). Jó kis kiállítás van bent, a legfelső szinten pedig nem csak kilátó van, hanem egy taiko dob is, kottával, amit ki lehet próbálni. Nem a kottát, a taiko dobot. Miután lementünk, hallottuk, hogy mások is ütlegelik, szóval jó lehet a környéken lakni, amikor jönnek a hülye turisták, mint mi.
Kicsit esett az eső, így úgy döntöttünk, hogy fedett program legyen a következő, mentünk a szépnevű Toyota Commemorative Museum of Industry and Technologyba. Ez bemutatja, hogyan kezdődött a Toyota cég munkája, hogy szövetet készítettek és aztán váltottak autóra. Ha engem kérdezne valaki (mondjuk nem teszi), azt mondanám, lehetne talán kicsit kevesebb a szövőszékes rész, mert bár vitathatatlanul érdekes, de sok. Nagyon kedves nők állnak bent, akár egy ember kedvéért is bekapcsolják a gépeket és valamennyire angolul is tudnak magyarázni. Egyébként minden ki van írva angolul is és nagyon jó ötlet a sok manga stílusú párbeszédablak is a falon. A gépkocsigyártásban résztvevő robotokat be lehet kapcsolni és úgy megmutatják, mit és hogyan is csinálnak pontosan. Van egy robot zenekar is kirakva, sajnos azzal nincs bemutató előadás, de egy hegedűs van, a képen látszik is, hány órakor vannak. A belépő egyébként nagyon baráti 500 yen, pedig aztán tényleg van mit nézni. Van egy játékos rész is, ami ugyan ingyenes, de regisztrálni kell előre, ha használni szeretnénk, így oda nem mentünk be.
Ezután ettünk egyet a Kinshachi Yokochoban, nagyon finom volt.
Bementünk a kastély kertjébe és meglepett, hogy van egy rész, ahova be lehet menni. Ugye magába a kastélyba nem, mert nem földrengésbiztos, így az egészet le fogják bontani (jövőre kezdik) és újra felépítik. Ez az aranyszobás rész nem extrán fizetős, messzemenőleg megéri. Nagyon hasonló a kyotoi Nijo kastély belsejéhez, csak utóbbiban tilos fotózni, ez a hely kicsit kárpótol.
A következő képen remélem, látszanak a repedések, ami miatt életveszélyesnek tartják, hogy bárki belépjen a kastélyba.
A kertbe már nem tudtunk bemenni, mert zárt, de a kastély mögött van egy érdekes pont még, ahova elmentünk, mégpedig egy szélmalom. Hozzáírtam a többi érthetetlen dologhoz, amiket az országban találtam 😀 (pédául szélmalom se csak itt van, hanem több helyen)
Még elmentünk a Sakae negyedbe, de ilyen ronda időben nem mentünk fel a kilátóba, semmi értelme nem lett volna. Elutaztunk Odawarába, útközbenre vettem szép sushit és ez volt a nap vége.
