Kétszer voltunk eddig Nagoyában, első alkalommal direkt itteni átszállással, hogy megnézzük legalább a belvárost. Nem tett rám jó benyomást, sok a magas fenntartású nő, olyan fura volt, ahogy öltöznek, az egész. Második alkalommal már úgy volt tranzitváros, hogy így álltam hozzá, esélyt sem kapott, hogy szépítsen, csak egy éjszakát foglaltunk megint itt. Most eldöntöttük, hogy mégis megnézzük a dolgokat a környéken, mert azért van látnivaló.

Péntek este érkeztünk és sikerült a kurvanegyed közepébe foglalni a szállásunkat, de legalább volt bolt és étterem a környéken dögivel (amúgy meg nem volt messze a főállomástól, 2 metrómegállónyira csak).

Kicsit random volt egyébként a 3 nap programja, nem így terveztük, de végülis összeállt. Szombat reggel az Osu kannonnál kezdtünk, csak úgy kötelező elemként, mert ez a város legfontosabb buddhista temploma. Amúgy egy szép nagy templom, semmi extra.

Megnéztük a közeli tudományos múzeumot, majd buszra pattantunk, hogy megkeressünk valamit egy kiesőbb részen.

Ez a valami pedig a Mamakannon volt, amit én nemes egyszerűséggel csöcstemplomnak titulálok, de természetesen termékenységgel kapcsolatos templom, ide járnak a párok imádkozni, ha gyereket szeretnének.

Azt gondoltuk, hogy ha már az ide kihozó busz tovább megy a Meiji Murába, akkor ott töltjük a délutánt, de ezt csúnyán elszámoltuk, oda ugyanis csak a reggeli buszok mennek és 3 után indulnak el onnan (ezek a járatok odafelé üresen mennek…). Visszamentünk Nagoyába inkább, volt még ott pár dolog.

Kimentünk a Tokugawa parkba, nagyon szép így összel. Érdekes, hogy míg a városban azért akadnak külföldiek (nem ázsiaiak) rendesen, a látványosságoknál alig-alig találkoztunk velük, sokan lakhatnak itt.

Lesétáltunk a kastélyhoz, de útközben leraboltunk egy nem is olyan rossz running sushi helyet, ahol még a rákos cuccok is csak 108 yenbe kerültek, ennyiért muszáj volt (kezdődik a tél, a rákszezon). A kastélyt most újították fel, majd amikor ezt befejezték, kitalálták, hogy átpakolják kicsit, így bár megnyitották tavaly év végén, most egyből újra lezárták, az 500 yenes belépőért a parkba lehet bemenni, körbesétálva a főépületet. Jó tudni, hogy a Tokugawa parkba és a kastélyba van egy kombinált belépő, amivel pár száz yent lehet spórolni, mert amúgy ezt mi itt a kastélynál tudtuk meg, pedig jó lett volna (természetesen úgy nem működik, hogy bemutatja az ember, hogy volt a parkban).

Ha vasárnap, akkor Meiji Mura. Csak ezt terveztük egész napra és nagyon jól tettük: erre kell egy teljes nap. Elvileg tilos bevinni külsős ételt és italt, gyakorlatilag senki se néz bele a táskákba és bent se vegzálnak, ami jó, mert bent kevés evési lehetőség van, van viszont isteni finom, házi daifuku (rizstészta babbal és valamivel, általában eperrel töltve).

Este még megnéztük a Sakae városrészben levő Oasis 21 tetejéről a kilátást és ettünk egy jó kis sobát.

Hétfőre nem mondott szép időt az előrejelzés, így teljesen kivettük az itinerből a Legolandot, amúgy is az olyan feles volt. Helyette az első látnivaló a vonatmúzeum volt, ami kitűnő esőprogram, vannak szimulátorok, vetítés, ki lehett próbálni egy fülkében, milyen lesz a maglev vonatokkal való utazás, szóval tényleg megéri az 1000 yenes belépő, főleg, ha valakit érdekel ez a világ. Mondjuk azért az a rész nagyon vicces volt, ahol ingyen jegyeket lehetett kérni egy kamu automatából, hogy azzal egy kapun bemenjünk és kipróbálhassuk az élményt és úgy álltak sorba szép számmal itt a japánok, mintha egész életükben nem ezt tennék minden nap: erre a helyre is kocsival vagy vonattal lehet csak kijutni… Ja és el ne felejtsem, hogy van egy büfé, ahol természetesen ekibeneket (vonatra szánt csomagolt menü) lehet venni, ezek elfogyasztásához pedig van több, normálisan asztalokkal, székekkel ellátott étkező, illetve van egy lehetőség, egy vonatban megenni mindent, az ölünkben tartva. Mondjam, hogy melyik volt üres és melyikben volt több ember vagy már kitaláltátok magatok is?

Az időjárás se jobb, se rosszabb nem lett igazából, nem esett, de felhős volt az ég. Visszamentünk a Nagoya állomásra, ahol ettünk egy olyan sushit, amit nem fogunk visszasírni (ilyen se sűrűn történik am), majd elindultunk Gifu felé, ebben a megyében nem voltunk még és volt pár látnivaló. Itt nagy nehezen megtaláltuk a biciklikölcsönzőt, ahol komoly 100 yenért vesztegetnek egy napra egy cangát (útlevél kell hozzá) és eltekertünk a helyi Buddha-szoborhoz. Bár beltéri, de szépen fotózható és igazából nagyon szép (a belépő 200 yen).

Innen pár tíz méterre van a felvonó, ami felvisz egy hegytetőre és hát így megfázva mi jobb, mint egy kis biciklizés? Igen, naplemente környékén egy hegyi lépcsőzés. Fent van a hegyen a nagyszerű kilátást biztosító kastély, ami félig fel van újítva, tehát már múzeum, de lift az nincs. 70 év felettieknek a belépés ingyenes, de összevonva nem fogadják el, esküszöm, megpróbáltam 😀 egyébként nagyon sok idős ember felbumlizott ide, ami nem semmi, mert azért fárasztó. A felvonó oda-vissza 1080 yen (lehet túrázni is nyugodtan), a kastély maga 200 yen.

Este kijavítottuk a déli bakit: valami olyan finom sushit ettünk, hogy ezért hajlandóak lennénk ezentúl leszállni az állomáson. Az emberek is aranyosak voltak, a kaja fenséges. Kicsit lehetne olcsóbb, de tényleg érdemes megfizetni.

A szobában már csak a fürdés várt és összepakoltuk a bőröndöket, hogy kedd reggel indulhassunk tovább Ise városába.