Többször voltunk már a városban, mégis újra és újra vissza kell térnünk, hogy csökkentsük a bakancslistát. Ez Japán turistalátványosságokkal legjobban tömött városa (szerintem Tōkyōt is simán lenyomja, bár stílusban más), de a főbb pontokat már majdnem mind láttuk (az Aranytemplom még mindig nem volt meg).
Reggel a Kiyomizudera templomban kezdtünk, úgyis ott volt a hotel mellett. Rengetegen voltak és percről percre többen, még jó, hogy ide mentünk reggel, napközben eszméletlen lett volna. A külső rész ingyen megtekinthető, de abszolút megéri a belső rész is, a nagyobbik fele ott van és csak 400 yen fejenként, ezen nem múlik már semmi (a jegy maga pedig nagyon csinike).
Itt látszott már, hogy se biciklit bérelni nem fogunk, se nem fogunk sok dolgot már megnézni. A csomagokat felkaptuk a hotelben és az állomáson bevágtunk megint egy szekrénybe, majd elindultunk a Nijo kastélyhoz. Ennek története van, egyszer odabumliztunk már, de csak készpénzzel lehet fizetni a jegyet, annyi nem volt már nálunk, el kellett rohanni levenni pénzt. Nagy nehezen találtunk egy boltot, ahol a MasterCardról is lehetett levenni, de csak tízezrest lehetett, majd mire visszamentünk, már bezárt a kastély. Na most egy órával zárás előtt bejutottunk. Nem csalódtam, nagyon megérte visszamenni.
Az állomásra indultunk innen sétálva, mert útközben volt egy Starbucks, ahonnan egy szentély látszik az ablakból, ahol ittunk egy-egy túlárazott designer frissítőt, majd épphogy, pont záráskor beestünk a szentélybe, gyorsan körbeszaladtunk és indultunk is az állomásra.
Indult a vonatunk ugyanis Kakegawába, ahol a következő 3 napot kívántuk tölteni, bár munkával. Az állomáson még lőttünk az útra fincsi sushit, aztán élveztük a shinkansen luxusát két órán át, amíg megérkeztünk. A hotelszobánk még egy izgi dolog volt, nem nagyon fértünk el a két bőrivel. A mellékelt képeken úgy van, hogy felemeltük az ágybetétet, ezáltal jobbra betuszkoltuk a széket. A hűtőt elfordítottuk, hogy mellé férjen az egyik bőri, az asztalról lepakoltunk, hogy odaférjen a másik. Na ezekután már csak egymáson kellett folyton átmászni. De ne panaszkodjunk: tök nagy az ágy japán szokásokhoz képest.
