Ezt a hétvégét egy posztba szoktam húzni, mert túl sok izgalom nem szokott történni, még a lovasok számára sem, akik olvasnak, de úgy érzem, a többség nem is lovas. A cserifák munkájával egyelőre nem vagyok megelégedve, alig-alig láttunk valamit.
Péntek reggel szépen kibuszoztunk a versenyre és egész nap fotóztunk. Annyi újdonság volt, hogy kicsit úgy érzem, előléptettek vagy jobban elfogadtak talán, mert a főni odaküldött a pályaépítőhöz, aki megmutatta, hova állhatok a pályán – tehát bent. Európában be szoktam menni szinte minden versenyen, de itt még a 4 év alatt sose engedték meg. Mindig azt mondják, hogy a külföldieket nem kedvelik, nem fogadják be igazán. Nyilván ez valamilyen szinten igaz, meg egy esetből nem lehet most általánosítani (bár több esetből sem kellene, ahogy ez az alkalom mutatja), de azért mégis lehet előrelépni, ha az ember megbízhatóan dolgozik.
Szombaton is a pályán töltöttük a napot, majd este elmentünk az étterembe, ahova még a csütörtöki érkezésünkkor foglaltunk asztalt. Voltunk már itt egyszer, akkor le voltunk nyűgözve, hogy milyen egyedi étterem. Ehhez később lesz megjegyzés. A foglalás miatt viszont nem maradt időnk már megnézni a rendszeresen megrendezettkivilágítást, illetve én a női mosdóból láttam egy részét, végülis az nem is rossz.
Vasárnap egész korán végeztünk és téptünk vissza az állomásra, felkaptuk a csomagokat és az első shinkansennel elhúztunk Shizuokába, mert a környék hotelei valamiért tele voltak. Ledobtuk a csomagokat és láttunk egy szórólapot, hogy van egy Star Wars-témájú kiállítás két sarokra tőlünk. Rögtön rámozdultunk, délután 5 körül volt ekkor és bőven volt időnk megnézni. Szigorúan tilos volt bent fotózni, eredeti forgatási ruhák és kellékek voltak kiállítva kicsit idióta festményekkel.
Ezután elindultunk lőni valami vacsit és szomorúan konstatáltuk, hogy ahol ettünk előző este a kis kakegawai hangulatos étteremke, az bizony egy étteremlánc. Egy furcsa sushiétteremben kötöttünk ki, azt hittük, hogy sima kaiten, de rendelős volt, viszont a tányérszállító vitte az üres tányérokat, amin igazából csak az volt kitéve, miket lehet rendelni. Nagyon finom volt végül, szóval teletömtük magunkat, aztán mentünk a szobánkba, ahol végre rendesen ki lehetett nyitni minden bőröndöt. A hotel mellett van egy szentély és egy templom is, elhatároztuk, hogy reggel induláskor benézünk.