Korán keltünk megint, mert két nappal korábban kimaradt két pont és kitaláltuk, hogy elmegyünk oda. Mindkettőhöz jó lett volna a dagály, a második hely még nagyjából jó is volt, de az elsőhöz sajnos potyára mentünk, ez volt az Einoo Tsurugi tengerben álló toriija (ha emlékeztek, Yufuinnál írtam, hogy a vízben álló toriik nem nagyon sikerültek az út során).
A nap sem volt okés, mert túl sok volt a felhő, szóval ez sikerült csak.
A következő helyen, a Nagabeta Seabed Roadnál már jobb volt a helyzet. Eléggé fújt a szél mondjuk. Nem tudom, ez az út hova vezet, szerintem csak hajók beengedésére használják és naplementében egészen szép, de nem jött ki úgy a lépés, igazából nem esik útba sehogyse.
Innen észak felé indultunk és találtunk megint egy rögtönzött szalmabábu-kiállítást, a kiírás szerint volt fesztiváljuk, amit a Covid miatt nem tudtak egy ideje megtartani és ezért csinálták.
Az Okunoin templomhoz mentünk innen, ahol megint kizárólag mi voltunk látogatók. Mondjuk nem is volt szép az idő, bármikor azt vártuk, hogy leszakad az ég.
Teljesen más következett, egy pici szentély (Shijirojin), amit úgy találtam, hogy nyomkodtam csak a térképet. Hát… inkább megmutatom:
Következett a Koinoki szentély, ami arról ismert (híresnek azért nem mondanám), hogy minden a szerelemről szól, tele van szivecskékkel a hely. Elég kicsi és szerintem többet is ki lehetne hozni a témából (például érthetetlen, hogy sok helyen van az országban szív alakú ema, pont itt nem volt), de azért aranyos és útba is esett.
Úgy fest, ez a nap a tematikus helyeknek lett szentelve, következett Nyiorinji, a békatemplom. Szerintem ennyi képet én még egyetlen japán templomban sem készítettem, ez nagyon cuki hely. Japánul a béka “kaeru”, ami azért lehet egy templom témája, mert egyébként ez azt is jelenti, ha ige, hogy hazatérni. Általában anyagi haszonnal teszik kapcsolatba, szokás hordani egy kis békácskát a tárcánkban, hogy a pénz hazatérjen (nekem is van egy picike üvegbéka benne). Szóval kellemes meglepetés volt ez a hely, sokkal kisebbre számítottam.
Döntést kellett itt hoznunk, mert nem volt szép az idő, sok felhő volt az égen, a következő hely viszont pont egy olyan templom lett volna, ahova a szép kilátásért megy az ember, így inkább elmentünk a környéken lévő Tosu Outletbe. Nyilván kitaláljátok, kisütött a nap és nem is vettünk semmit.
Innen egyből Fukuokába mentünk már, hogy még megnézzük az itteni teamLab installációt. Alapvetően nem volt rossz (akkor se, ha az egyik szobában a mozgó padlótól úgy elkezdtem szédülni, hogy még azután is tartott, hogy már elhagytuk az épületet, de nagyon kicsi. Ja és a bejutás. Hát bakker… Egy új pláza egyik felső emeletén van. A jegyet a földszinten kell megvenni, de ilyen leválasztott kis rész van, ahol bent vannak az automaták. Az automatákhoz viszont csak úgy lehet odamenni, ha annak a bejáratánál ülő embereknek bizonyítja az ember, hogy van neki 3 oltása (ezt előtte egyetlen helyen sem kérték). Keresgéltem, hogy hol az appom, olyan rég nem használtam, közben próbáltam magyarázni nekik, hogy konkrétan az országba nem léphet be senki 3 oltás vagy teszt nélkül, de úgy festett, megint beleszaladtunk abba, hogy ez nekik előírás, gondolkozni viszont nem az. Elég kevés fehér ember él Japánban ahhoz, hogy egyből azt feltételezzék, mi is ottaniak vagyunk. Ezután odajött velünk egy muki az automatához és ő se ismerte ki magát, nem találta a teamLab gombját. Megfejeltük, mert nem működött a nyomkodás sem. Közben Marcinak még ki kellett töltenie egy papírt is, hogy nincs lázunk és amúgy nem vagyunk betegek. És mivel rohantunk, nem kérdeztem meg, hogy aki online veszi a jegyet, annál ezeket hogy oldják meg.
Elfoglaltuk a szobánkat ugyanabban a hotelben, ahol már egyszer megszálltunk, semmi extra, csak olcsó és közel van a reptérhez (valami Stay Hotel). Érdekes, hogy nincs is benne személyzet, csak automata, külön kell hívni őket, ha valami van.
Este még benéztünk a fukuokai (Hakata) karácsonyi vásárba is, hasonló volt, mint már egyszer, amikor korábban voltunk.
