Kora reggel keltünk megint, mert fél 8-kor szállt fel a repülőnk újra Tokyo felé. Most is csak hátizsákkal utaztunk, hiszen a bőröndöket feladtuk még Kagoshimában pár nappal ezelőtt. A repülés nem volt semmi izgi (szerencsére). Ezután még egy hosszabb vonatozás várt minket be a Naritáról.
Be akartunk ülni egy jó kis helyre, hogy kvázi ebéd helyett csalunk és lesz ott mindenféle izgi édesség, de ez nem sikerült, mert ebédidőben csak ebédmenüt adnak ki, így ezt buktuk. Korgó hassal próbáltunk valami jobb helyet találni enni és véletlen sikerült is, egy-egy hatalmas adag tempurát ettünk.
Gondoltuk, szánunk időt arra, hogy ledobjuk a hotelben a kisebb csomagunkat is, mert könnyebben szerettünk volna sétálni. Ezt meg is tettük. Apropó, úgy volt, hogy ezen a napon a robot dinoszauruszos hotellánc egyik kirendeltségében alszunk, de közben meggondoltuk magunkat, hogy nem megyünk a Disneylandbe (mert a land annyira nem érdekes, a sea viszont most épít ki új részt és nem mennénk kétszer be életünkben), így máshova foglaltam át. Ez egy annyira semmilyen bussiness hotel volt, hogy képet se találok róla, szerintem nem is készítettem.
A Shinjuku negyedbe mentünk, megkerestünk két Godzillás csatornafedelet és felmentünk a moziba, mert miért ne. Én eljátszottam a gondolattal, hogy üljünk be egy filmre, de aztán ez nem történt meg. Elmentünk viszont a Stranger Things kávézóhoz a Shibuyán. Azért csak -hoz és nem -ba, mert foglalni kell előre. Most körbefotóztam és próbáltunk másnap délelőttre foglalni (nem sikerült, előre elárulom, mert csak várólistára tettek minket és másnap nem volt kedvünk 20 percet várni a hidegben és az esőben egy talánra).
A közelben volt viszont a Pepper Parlor, ami relatíve új hely (a lezárás alatt nyílt). Itt kevés emberi segítséggel robotok csinálnak mindent, szóval nagyon japán. Igazából a kaja sem volt rossz. Az nem jó viszont, hogy a robot kizárólag japánul beszél, így ha valaki viszont nem, akkor a poén nagyobbik részéből kimarad, hiszen a képernyőjén különböző játékokat lehet játszani és produkálni is tudja magát. Na jó, igazából meg lehet nyomogatni akkor is, ha valaki nem ért semmit, sértődötten elvonulni úgyse fog. Nem minden asztalhoz tud odamenni amúgy, de a külföldiek szerintem úgyis olyan helyhez lesznek vezetve, ahova igen, mi úgyis miattuk megyünk oda.
Tudtuk, hogy a Shibuya Parco pláza egyik emeletén nyílt egy Nintendo részleg (és egy Pokémon Center itt is, abból sose elég), így elsétáltunk ide. Nagyon sok ember volt.
Még sétáltunk tovább és hatalmas mázlink volt, nem is tudtunk róla, hogy megint van Shibuya díszkivilágítás, de volt, beleszaladtunk és teljesen cuki volt.
Másnap reggel megint mentünk a Shibuyára, a fent említett kávézós dolog miatt. Mivel ez befuccsolt, elmentünk a Reissue kávézóba, ahol most csont nélkül be tudtunk ülni (ide is benéztünk már egyszer pár héttel korábban és akkor nem volt szerencsénk). Marci egy Nani képes gesztenyés italt kért, én egy háton fekvő shiba inusat. Megmondom őszintén, én azt hittem, szebbek lesznek. Nani (a kutyánk btw) jobb lett, neki egy Disney art stílusú portréja volt az alap), de legalább amúgy finom volt, ha drága is. Másnak lehet nagyobb szerencséje.
Ez a két nap valahogy a fura helyekről szólt. Bóklásztunk a környéken és eszünkbe jutott, hogy ha már enni kellene, miért nem megyünk be a közelben levő Kurasushi étterembe. Ez egy szokásos vonatozós sushizós hely. Ha játszani szeretnénk, minden tányért be kell dobni egy megfelelő nyílásba és minden 5. tányér után játszhatunk egyet, amin vagy nyerünk, de inkább nem és akkor kapunk egy kis valami gachapon figurát. Nem tudom, mik vannak benne, mert szerintem még soha nem nyertünk 😀 A hely nagyon hangulatos és a kaja rendben van, pedig turistás környék (Harajuku). Érdemes betérni ide.
A Takeshita dorin muszáj volt még tolnunk egy crépes-t persze a Santa Monicanál (szerintünk a Marion crépes nem olyan finom). Akkora adag volt az egyik, hogy alig bírta Marci betolni, pedig profi crépes-pusztító.
Még kimentünk a Nakanora egyet, levágták Marci haját gyorsan, aztán Shinjukun kergettünk karácsonyi ajándékokat, majd felkaptuk a bőröndöket és indultunk a Haneda reptérre, hiszen indultunk tovább Szingapúrba. A Hanedán olyan rég jártunk, hogy muszáj volt újra körbefotózni. Eredetileg egy insta posztba akartam tenni pár képet, de ez végül nem történt meg, hát itt van. Sose voltunk még a Hanedán olyan időben, amikor minden nyitva van, mindig zárva az épület fele. Nem is értem.
