Reggel a kagoshimai dugóban kezdtünk. Szerettük volna feladni a csomagjainkat Tokyoba előre, de ez nem mindig olyan egyszerű dolog, mint ahogy elképzeljük. Elmentünk egy kikötőbe, ahol megkérdeztem, abban az irodában lehet-e ilyet. Nem válaszol a muki, csak hümmög, meg hogy hátramegy megkérdezni. Mondtam neki, hogy csak egyszerűen válaszoljon baszki, ne húzzuk már egymás idejét. Még tanakodott egy ideig, mire kibökte, hogy nem lehet. Uramég, hogy fog hiányozni ez az idő majd a végén!
Megálltunk egy 7-11 boltnál és szerencsére ott sikerült minden további nélkül feladni mindkettőt. Innen a Senganen kertbe mentünk. 1000 yen a belépő, a parkolás ingyenes. További belépőket lehet venni egy múzeumba, illetve egy házba, de most nem akartunk annyi időt itt tölteni. Nem csúnya hely, de annyira nem is szép, hogy egy ezres szánjon rá az ember. Van bent egy kicsi cicás szentély és sok bolt.
Muszáj volt kicsit megváltoztatni az útvonalat a reggeli megcsúszás miatt, meg ugye előző nap szamurájházakat néztünk és erre a napra is az is volt betéve, így észak-nyugat helyett észak felé fordultunk. Volt a közelben egy park, ahova beraktak pár lószobrot, na azt megkerestük még.
Egy órányira innen kb van a Kirishima Open Air Museum. Fura hely, ezt be kell vallani. Hétköznapi háztartási eszközök egymásra ragasztva, óriási arany, szárnyas lufidisznó, amit felfújnak meg leeresztenek, teljes diszharmóniában a növényekkel, amik szintén ritmusosan leeresztenek és felfújódnak. Nem mondhatom, hogy minden kiállítási tárgyat értettünk, de mókás volt.
Ezután újabb, kicsit hosszú út jött és megérkeztünk Yatsushiroba, ez gyakorlatilag Kumamoto kikötője, ezért van itt egy Kumamon port, ahol reeeeengeteg Kumamon macis dolog van. Aranyos hely, jó volt körbesétálni.
Este belecsaptunk a kumamotoi karácsonyi vásárba, ahol volt minden, amit kb. Európában nem látunk, de azért ittunk egy forró csokit és ettünk mellé egy macaront 😀
A szállásunk csak egy bussiness hotel volt, semmi izgalom kivételesen, itt maradtunk két éjszakát. Aludni rendben volt, nagy csomag úgyse volt nálunk.
