Azt hiszem, akármennyire is jó napok vannak még előttünk, a mai napot nehéz lesz überelni, annyi minden dolgot láttunk és annyi klassz helyen voltunk 🙂
Reggel megint ettem egy jófajta sajtos-spenótos omlettel. Ezzel valószínűleg lapot húzok 19-re, mert ugye tojás van benne (cserébe vega a sajt, tehénből készültet nem esznek, kecske meg annyi nincs, pont néztük a boltban), de valamitől mégiscsak meg kell halnia az embernek 😀 Utána robira pattantunk és irány Észak. Előtte még átbumliztunk a városon, majd megálltunk egy pici templomkánál csak úgy, majd utána még egy másiknál.
Később találtunk egy kicsit nagyobb templomot, ahol jó fej tehetek is voltak. Bementünk és a bácsika ragaszkodott hozzá, hogy egy kis szertartást csináljunk. Odamentünk az oltárhoz, adott egy kis vizet. Kérdeztem, hogy csapvíz-e, ő válaszolt, hogy “top water” (nem angolosoknak: a csapvíz az tap water). Nem ittunk bele, csak úgy csináltunk, keveset adott, fel is szívódott. Aztán adott egy kis formátlan valamit, az édes rizskoch-szerű sűrű rizs volt, finom. Igen, abba a kezünkbe, amelyikben a víz volt. Remélem, valami áldást adott, különben úgy elkapunk valamit, mint a huzat 😀
Még délelőtt feljutottunk az Aguada Fortba, ami korábbi portugálok műve volt. Jártunk egy kört, de annyira nem nagy eresztés, egynek jó volt. Létezhetetlenül meleg van és ez még csak a február.
Muszáj volt kimenni egy strandra, irány Calangute, ahol pancsiztunk kicsit. Tök jó hely 🙂 nagy hullámok vannak és a föl-alá cikázó jetskis vízőrök miatt ezek még nagyobbak.
Benéztünk a Baga strandra is, de ez nem volt jó, illetve egészen másmilyen volt, itt szinte csak játékok vannak, vízisportok, úszkálni nem nagyon lehet, egyrészt tele van a víz motoros dolgokkal, másrészt meg ugye benzinnel… Nem túl vonzó.
Innen elindultunk bumlizva az Anjuna környékére. Pont megtaláltuk a piacot, de kimentünk a strandra előbb. Ott találtunk egy fain kis beülőt (inkább befekvőt), ahol emeletes kuckókba lehet ülni és ott enni-inni. Sajnos teljesen tengerre néző nem volt, de azért így is jó volt, az ára sem túlságosan horror (a kuckó ingyen van, a kaja ára az, ami nem horror). Helyi szinten lehet, de az osztrák árakat még nem éri el 😀 Hát még Japánban milyen drága lenne egy ilyen hely… A végére egy cicánk is lett, jött kunyerálni. Egyébként az okos kutyák/macskák a strandon gyülekeznek, mert itt aztán tömik őket, az is sok, ha csak a maradékot tolják be, míg az utcai állatok a szemétben turkálnak. A tehenek is. Jaj, egyébként a tehenek ultra cukik és egy háziasított utcakutya kölykével is játszottam kicsit. Annyira jó volt 🙂 Rengeteg a kutya, de egyhez se nyúlunk hozzá, a teheneket viszont szemrebbenés nélkül simogatom. Volt két nagyobb jak, amik állati jól fel voltak díszítve, de nem tudtam lefotózni őket, az egyiknél már sötétedett, a másiknál meg rosszul vettem elő a kis fényképezőmet és nem akart dolgozni (a nagy el volt csomagolva nagyon, épp robogón mentünk A-ból B-be).
Visszamentünk a piacra, beültünk egy nagyon holland coffee shopra hajazó helyre, ott ittunk két shake-et, körben füvet szívtak a népek. Érdekes amúgy, mert illegális a cucc (nekünk is kínáltak susmusolva a strandon, mintha csak motyogva sétálna a bácsi) és elvileg nagyon büntetik. Na akkor csak a szerdai anjunai piacra kellene kijönniük aratni, több helyet is láttunk később, ahol eszméletlen fűszag volt. Elmentünk pénzt váltani (az euro középárfolyama 71, ő 70-ért váltott, ez jobb, mint amit a legtöbb hivatalos váltó kínált eddig, korábban 62-64-et láttunk), erre kiderült később, hogy a piacon is lehet, csak el volt dugva jól. Egyébként lehet kifogni szép dolgokat és tényleg alkudozni, pofátlanul alkudozni. Egy hatalmas strandkendőt kezdett árulni a nő, hogy 1500 pénz. Mondtuk, hogy esélytelen és kimentünk. Mondta, hogy de jó minőség, húha, mondtuk, hogy az OK, de ennyit nem fizetünk. Mire a boltból kiléptünk, már 500 volt úgy, hogy meg se szólaltunk, csak mondtuk, hogy ennyiért nem, ő ment lejjebb. Egyébként vettünk egy strandos sálat és egy utcait nekem otthonra lepkefing összegért. Nyilván nem igazi pashmina, de pont nem érdekel, szép és fincsi az anyaga 🙂 Az ékszer mind bizsu, természetesen ezüstnek árulják. Kár egyébként, hogy nem töltöttünk több időt ezen a piacon, de megyünk még Delhiben és Mumbaiban is piacra, talán ott találok nekem tetsző karkötőt, itt úgy már majdnem volt, csak nem merek megnézni semmit, mert azonnal elkezdi felcsatolni az emberre (ha megkérem, le is veszi egyébként). Némelyiküknek van humora is. Ja és minden_fehér_ember_OROSZ. Szerintük. Lassan megtanultam pár szót újra, annyit beszéltek hozzánk oroszul 😀 Ugye, mert minden valamilyen színű ember tutira valahonnan van. Jó, tényleg rengeteg az orosz. Volt még néhány német, pár portugál/izraeli (kippa volt rajtuk, de portugálul beszéltek egymás között, a színárnyalatuk meg vegyes volt a csoportban) és még japán hippikkel is találkoztunk. Az mondjuk érdekes volt számomra 🙂
Felnéztünk még a Vagator strandra a naplementét megnézni. Hát jó nagy kuka volt az egész 😀 semmi izgalom.
Három eltévedés és öt visszafordulás után (ki számolja ugye) megtaláltuk az éttermet, amit kerestünk. Kezdjük azt érezni, hogy “a környék legjobb valamilyen étterme” egy cinikus célzás arra, hogy soha a közelébe se menjen senki. A neve ígéretes volt, Yakizushi. Itt volt vége a dolognak. Egy rákos miso levest kértünk előételnek. Amit kihoztak, az végülis babos leves volt, de tele zöldségekkel (brokkoli, répa, ilyesmi). Kértünk egyszerre ezzel még egy gyoza tálat, amit kihoztak, az dim sum volt és kapaszkodjatok meg: háromféle szósszal, egy borsossal, egy piros csípőssel és egy mézes valamivel. A mézessel finom volt, de nem ez a hagyományos, akárhogyan is próbálják. Itt már villognia kellett volna a vörös lámpának, de mi bizalmat szavaztunk és miután megtudtuk, hogy van szója szószuk, igazi. Igen, rendeltünk két sushit. Szóltunk, hogy gyömbért nem kérünk mellé. Kaptunk. Meg még kaptunk káposztát is mellé. Valamint a sushik tetejére nagyon csípős majonézt. Meg én kifejezetten tempura rákosat kértem, abban nem volt uburka. Na, mi volt benne? Nyert. Uborka. Kérdezte a gyerek, hogy hogy ízlett, én nem hazudtam, elmondtam mindent. Kaptunk két fagyit engesztelésképp 😀
Hazafelé még beugrottunk egy plázába innivalóért, jó későn értünk haza.
