Az előző fárasztóbb nap után erre a napra kevesebbet terveztünk, nagyjából fél órás körzetben csak pár templomot. Kicsit több lett belőle, de lényegesen kevesebbet mentünk, ami ebben a hőmérsékletben érthető is. Délben 40 fok körül volt a hőguta, még a hőmérők se bírták.
A legelső állomásunk a messzi Shri Menguesh volt. A bejáratnál vettem egy csomag virágot, mert miért ne, jó illata volt és legalább kipróbáljuk ezt a szertartást 🙂 Beljebb érve ki volt írva, hogy le kell venni a lábbeliket, a hívők azért vették le itt, mert megmosták még rituálisan a lábukat, mielőtt a templom területére értek, a hülye külföldiek meg (mutogatok magunkra közben) azért, mert nem gondolták át, milyen lesz a fekete márvány lépcsőn vagy a felforrósodott, szúrós, műanyag szőnyegen sétáltatni pihe-puha talpaikat. Az okosabb pár százalék rájött egyébként erre és csak a templom közvetlen bejáratánál vette le a csukát. Nem tudtam, hogy őket utálom-e jobban, mert irigyeltem, vagy magunkat, mert nem figyeltünk.
A templom egyébként nagyon szépke volt, bent nem lehet fotózni és ezt annyira betartatják, hogy ahogy meglátta a két fehéret a nyakában a két nagy géppel a bejáratnál a biztiőr, mellénk szegődött és végig jött velünk. A virágot egyébként oda kellett tenni az oltárra, cserébe kaptam egy kis szenteltvizet, abból kellett “inni” és a fejemre locsolni. Marcinak mákja volt, hogy velem volt, mert ő is kapott 😀
Visszafelé jövet megint találtunk valami kis tempit, de teljesen elhagyatott volt, körbenéztünk kicsit, de robogtunk (pun intended) tovább.
A következő állomás már Old Goa területe volt, a régi portugál tempik hada. Kettőt néztünk meg jobban. Az első a Bom Jesus volt. Azt kell mondanom, hogy bár sötét és nagyon fura, de valahogy az az érzésem, hogy a portugálok egyrészt nem fektettek túl sok energiát ebbe az egészbe (bár nem jártunk még náluk, lehet, hogy az ilyen templomok ott a szokásosak), másrészt valahogy nem annyira értik az itteniek a kereszténységet. Félreértés ne essék, pogány ateista vagyok, de itt olyan fura az egész. Februárban is karácsonyfadíszekkel van feldíszítve minden, több komplett karácsonyfát láttunk, egyszer ilyen goa zenére hasonlító valami jött ki egy templomból és közben úgy nézett ki az egész, mint egy istentisztelet… Mintha egy sajátos verziójuk lenne itt.
Átvonszoltuk magunkat az átellenben levő, ennél sokkal szebb (és hálistennek nem kevésbé hűvös) Se Cathedralba. Mindenki csak selfiezett, le se tojták, hogy mi ez, miért értékes történelmi emlék. Egy a lényeg: legyen selfie, amit feltöltenek az épülethez a Googleba és a Tripadvisorba (nem viccelek, nézzetek meg pár random indiai látványosságot, tele van selfiekkel) és az embernek azokon kell átrágnia magát, amikor lényeges információt keres, például hogy érdekli-e az adott dolog vagy sem ugye. Ez elég fontos.
Ittunk kint két innivalót és evett Marci valami rákos táskácskát (persze, hogy nekem túl csípős volt), valamint két jégrémet. Életmentő volt a légkondival kombinálva.
Visszamentünk Panajiba és tök elfelejtettük, hogy ott is volt egy szép templom, amit meg akartunk nézni, de véletlenül ott kötöttünk ki, hát kirúgtuk magunk alól hűséges paripánkat és megmásztuk a fehér lépcsőket, amik annyi bollywood-i produkció kulisszája volt. Bent nem lehet fotózni és egy nagyon morcos bácsi előre se engedi menni az embereket. Nem volt jófej.
A közelben volt egy hamburgerező, amit kinéztünk magunknak, ott ettünk egyet-egyet. Egészen nagy adagokat adtak, én nem is tudtam kivégezni az enyémet és ami a legviccesebb: ahhoz képest, hogy itt nem esznek marhát, itt volt marhahúsból is burger, Marci azt kért.
Hazamentünk, de még előtte leugrottunk a félsziget csücskére, ahol lakunk. Van ott egy kis kilátó meg sok árus, kedvelt randihely, itt játszódott valami helyi Magnum és azért híres. Igazából ugyanaz a baj vele, mint nagyon sok hellyel Indiában: iszonyatosan elhanyagolt és a helyiek tojnak rá. Mindenhol szeméthalmok. Külföldiek blogjában is olvastam, hogy nincs szemetes nagyon és hogy “az első napokban nagyon furcsa volt, hogy eldobjuk a szemetet”. Japánban sincs szinte egyáltalán szemetes az utcán. Megfogja mindenki és elrakja szépen egy zacsiba, hazaviszi és szétválogatja. Nem szemetelnek az utcán. A turisták pedig legalább egy boltig elmennek, ahol van szemeteske és ott kidobják. A hozzáálláson kellene változtatni azért, hogy ez az ország is tisztább és egészségesebb legyen (és nem csak az itt lakók hozzáállásán, de turistaként se lenne szabad ezt tenni). Elképzelhetetlen, mennyi fertőzés góca az, hogy minden tele van szeméttel és akkor még a kontrollálatlanul szaporodó kutyákról és a mindent ellepő tehéncsordákról nem beszélek. Tök cukik, de nem. Egyébként természetesen itt aztán tömegével készültek újra a csodálatos selfiek, illetve rögtönzött modellfotózásokat is láthattunk, ahol le se veszi a selfiebotról a telefont, hanem azt igazgatja úgy, hogy jó szögben tartsa. Elképesztő.
