Megérkeztünk Zürichbe. Semmi gond nem volt a kis Fokkerrel, ráadásul mivel egy pesti túlbuzgó elvette véletlenül Marci Zürich-Tokyo jegyét is, így mennem kellett a pulthoz és kaptunk rendes beszállókártyát. Imádom őket 🙂 Ráadásul felírtak minket, ha bárki nem száll be, akkor kapunk ablak mellett egy páros helyet. Jelenleg két ablak melletti jegyünk van, de megpróbáljuk becserélni egymás mellettire úgy, hogy valaki hátha akar az egyik sorban ablak mellé ülni, mert mi nem szeretnénk 5 sor különbséggel ülni majd’ 12 órát.

A repcsi kis szösszenet volt, se digit kijelző, se semmi. Tettenet nagy lábtér és olllllllllyan akcentusos német meg angol szövegelés a stafftól, hogy csak kapkodtuk a fejünket. A gombok is elég régiek voltak, szóval nem ez a Swiss legújabb gépe 😀 de most a legnagyobb gépükkel repülünk tovább, egy Airbus 340-300assal.

A reptéren 5 terminál van, így kisvonattal visznek át innen amoda, természetesen A és E terminálok voltak a mieink, hogy a legtávolabbi legyen. Bocimúzás jelezte az állomás közeledtét, a vonat is t nyelven beszélt (angol, német, olasz, svájci).

13:05kor indul a gépünk tovább innen, de a gépünk már itt parkol. Remélem, minden rendben lesz ezentúl is.