Holnapután reggel utazunk. A tervek szerint egy laza Budapest-Zürich járaton nyitunk, ahol egy ilyen kis tüncibogáron fogunk reggelizni (út 1:50):

Ezután átszállunk egy picit nagyobb tüncibogárra a Zürich-Narita útvonalon, ahova sikerült elnéznem a helyfoglalást, így a 41. sorban volt még hely ma reggel. Utálok hátul ülni, szép út lesz (út 11:50)

Körülbelül a hátsó ajtó előtt 3-4 sorral leszünk, így legalább nekünk lesz a legjobb esélyünk a túlélésre, ha bármi történik – és mi kapunk utoljára kaját (hátsó részben pakolják meg a kocsikat és egész az elejére gurulnak vele, így haladnak hátrafelé).

Kintre vettünk egy JR Pass-t, ami azt jelenti, hogy majdnem minden vonatot használhatunk igény szerint 14 napig akármerre (Tokyoban és Osakában a városokon belül is közlekednek vonatok, mintegy metroként), amivel ugyan a végén már nem lesz jegyünk, de azt majd kiböjtöljük valahogy. Utazhatunk a gyors shinkansen vonatok nagy részén is (a vonatozásról meg ilyenekről majd a későbbiekben írok).

Hazafelé először megint egy csepp kis darab repülővel jövünk, ezzel:

Na itt az a vicces helyzet van, hogy egy hónapja le van foglalva a jegyünk – és bizony a gépünk ülésfelosztása olyan, hogy a szárny végéig első- illetve business-osztály van, így nem volt választás, a seggébe ülünk, viszont ez legalább emeletes gép, így lépcsőzhetünk a WC-re a Haneda-München útvonalon (út 12:05).

Összehasonlításképpen a gépünk egyéb nagy gépekkel (a legfelsővel megyünk)

Majd Münchenből alig egy óra átszállási idő után szinte magángéppel repülünk Budapestre (út 1:10), vele:

Lesz itt minden, Fokker, emeletes gép, Bombardier… egyikkel se utaztam még 🙂

Stay tuned, hamarosan indul a móka.