Hajnal fél 2 körül landoltunk Dubaiban, így frissek voltunk és kipihentek (nem). Az immigration pultnál egyébként levettek a vállunkról egy kis gondot, minden érkező kap egy turista SIM kártyát 1GB adatcsomaggal, amely az aktiválástól 24 órán át áll rendelkezésre. Nekünk ez elegendő is volt a két napra, így ezt nem kellett vennünk (egyébként egész sok helyen van wifi a városban).
Buta módon első éjszakára befoglaltam egy, a reptér közelében levő hotelt. Azért volt butaság, mert meg kellett kerülni a repteret a taxival, így időben pont ott voltunk, mintha a következő helyre mentünk volna. A hotelben amúgy nagyon rendesek voltak, a sima szoba helyett kaptunk egy lakosztályt (mondjuk minek ugye).
Reggel egyből átvittük a csomagokat a másik hotelbe és indultunk felfedezni a várost. Mivel korábban már voltunk egyszer Abu Dhabiban, így kíváncsiak voltunk, hogy milyen a másik luxusváros, a presztizs szimbólum, az ikon az Arab-öbölben. Rövid vélemény: egy üveggolyó, aztán kifejtem a továbbiakban.
A Dubai Marina Walk egy kellemes kis sétahely, körben kávézók, ahova nagyon próbálnak becsalogatni. Nekem ez soha nem kedves, ha olyan a hely, úgyis bemegyek, de rábeszélni nem tud, ha nem tetszik. Lehet bérelni elektromos rollert és biciklit, viszont nem lehet ide kutyával bejönni.
Kimentünk kocsival a The View at the Palm kilátóhoz. Többféle jegyet lehet itt venni és van 20% kedvezmény az Emirates-utasoknak is, így mi azt a kombit választottuk, hogy az 52. emeleten körbenézünk és felmegyünk lépcsőn a szabadtéri 54. emeleti kisebb kilátóba is. Ehhez járt egy fast lane is, amit külön nem vettünk volna amúgy meg, nem is volt sok ember.
Mivel még nem monoraileztünk eleget, így az ittenit is kellett próbálni. Egy rövid útra mentünk csak a The Pointe megállóig. Furcsa volt, elég oldschool. Csak az első és az utolsó ajtókat lehetett használni, ember vezette (Japánban mind automata) és konkrétan velünk utazott egy biztonsági őr, aki asszisztálta a ki- és beszállásokat, valamint egy férfi ellenőrizte manuálisan a jegyeket is (egyébként ide is kap kedvezményt az Emirates-utas). A Pointe megálló alatt körbenéztünk kicsit és ittunk egy nagyszerű kávét, Marci sáfrányosat, én bountysat.
Elmentünk az Mall of the Emirates-be, itt van a beltéri sípálya is. Eredetileg engem vonzott, de koszos volt a hó és igazából így élőben már nem volt szép. Poén lehet azoknak, akik nem láttak még havat életükben.
A Souk Medinat Jumeirah jó helynek tűnt, de elég abszurd volt ez is, karácsonyi vásár volt (az egyetlen, amit a városban láttunk) és volt például hógolyózós pálya is). Nagyon sok ember volt és itt derült ki, hogy azért az étkezés nem lesz olyan egyszerű, ami szimpatikus, az horror drága (pedig nem luxus helyeket néztünk ki), egy-egy főétel 30-40€ is lehet és még az nem is sci-fi.
Egy hely fért még bele az estébe, ez a Global Village lett. Ez a hely olyan, mintha egy Expot és egy Oktoberfestet összenyitnánk, csak ugye ez minden nap nyitva. Érdekes, hogy alkudozni lehet bent. Az egésznek volt egy olyan csengése, hogy bemutassák, az arab világ mennyire nagyszerű és a többi kicsit össze volt csapva. Afrika, Amerika (kontinense) és Európa például egy-egy részt kaptak, míg az arab országoknak ugyan külön épülete volt, de sokszor nem tudtuk volna megmondani, melyikben vagyunk, mert annyira ugyanazt árulták. Párszor előfordult, hogy az arab eladók, kóstoltatók velem nem foglalkoztak, csak Marcival, ezt betudom a nememnek. Van egy nagyszínpad is, ahol előadások vannak (illetve néhány ország belső részén is van, például Japán és Dél-Korea), ez lehetne hangsúlyosabb, illetve egy közepes vidámpark, ahol kreditekkel lehet fizetni, amit automatáknál kell feltölteni. A belépődíj egyébként nem sok, 25 AED hétvégén (persze mi nemhogy hétvégén, de karácsony este kellett ide jöjjünk). Vigyázni kell egyébként a cuccokkal, elég sok Aliexpress-dolgot láttam. Alkudozni is kell itt is. Óriási a terület egyébként és sajnos lehet bérelni ilyen beülős kiskocsikat is a lustiknak, így nem csak a babakocsik, hanem ők is nehezítik a gyalogos közlekedést. Este 9-kor volt egy tüzijáték is, ez nem tudom, mennyire rendszeres, az emberek meglepettnek tűntek.
Megkaptuk a szobánkat, nem extra, de nem is rossz. A személyzet nagyon kedves volt, látszott rajtam, hogy teljesen kész vagyok és gyorsan adtak egy flakon vizet, hogy jobban érezzem magam.
A második, egyben utolsó napunkat a történelmi negyedben kezdtük. Eléggé kihalt volt, vasárnap reggel volt, de ez nekünk jó volt a fotók miatt. Utána szerettünk volna hajókázni egyet, de nem volt már hely arra, amelyik indult. Fél órát kellett volna várni, hogy a következővel menjünk, ezért át akartunk sétálni egy másik állomásra. Útközben egy bazáron át vitt az út (Bur Dubai), így megküzdöttem a félelmeimmel és végre sikerült megállapodnunk egy eladóval a sállal. Az árakat keményen megemeli, ha az ember fehér és nagy fényképező lóg az oldalán. 150-ről indultunk és végül megkaptuk 50-ért. Másik sál lett volna olcsóbban is, másik eladónál, de amit kinéztem, az így sikerült.
A La Mer negyedben szerettünk volna enni valamit, így elkocsikáztunk ide (a tömegközlekedés botrány rossz és az Uber kicsit drágább, mint a hivatalos taxi). Végül csak egy furcsa helyen ittunk két italt, ahol folyékony nitrogénnal készültek a dolgok.
Elkövettem egy elég nagy hibát az út tervezésekor: nem figyeltem rá, hogy néhány helyre Dubaiban is előre meg kell venni a jegyet, nem csak Japánban. Elmentünk a Museum of the Futureba, hogy megtudhassuk, január 10-ig még csak nem is lehet jegyet kapni. Maradt, hogy megnézzük kicsit az épületet, nagyon szép, kár, hogy ki kellett hagynunk.
Metróztunk egyet, az utolsó kocsi csak nőknek van fenntartva és szép volt belőle a kilátás.
A Dubai Mall volt a cél és a környéke, de ahogy kiszálltunk a metróból, megláttuk, hogy ott van egy kilátó, a Sky Views Observatory, ahonnan szépen látszik a Burj Khalifa és mivel volt egy kis extra időnk, úgy döntöttünk, bemegyünk. A kilátás baromi jó tényleg és jó az üveg padló, de a csúszda nagy csalódás. Több, mint 1 órát álltunk sorba, hogy aztán 10 másodpercet csússzunk úgy, hogy közben siettetnek beszálláskor és kiszálláskor is. Kedves volt az egyik ott dolgozó lány, ahogy panaszkodtam neki, mondta, hogy be tud tolni még egy körre, de nem akartam visszaélni a helyzettel.
Ezután csak besétáltunk a plázába és ekkor mondta el Marci, hogy ez a világ legnagyobbja. Szavak nincsenek rá, borzalmas a tömeg. Tényleg, ha a Global Village-ban sokan voltak, akkor ez itt horror. Találtunk egy jó könyvesboltot, de egyszerűen azt se lehetett nyugiban végigjárni. Inkább mutatok egy képet a plázában található akvárium külső részéről:
Sétáltunk egyet mellette a parkban, amennyire lehetett, de eszméletlen tömeg volt, szóval inkább nem lehetett. Egy boltot alig találtunk a környéken, ahol vizet lehetett kapni. Az esti shownál jobb a margitszigeti is, csak ott nem a Burj Khalifa a háttér.
Nagyon elfáradtunk estére, hiába, ez volt a 34. napunk úton. Megbeszéltük a taxissal, hogy úgy vigyen, hogy este is le tudjuk fotózni a Museum of the Future épületét, álljon meg előtte. Az utolsó pont a Frame volt, ami elvileg egy kis múzeum és egy kilátó egyben. Nekünk inkább csalódás volt, a múzeum része értékelhetetlenül kevés, semmi újat nem tudtunk meg az országról vagy a városról, a kilátó pedig abból állt, hogy felmentünk a lifttel, majd próbáltunk kinézni a döntött üveg ablakokon át, utána pedig fél órát álltunk sorba, hogy le tudjunk menni a két lift egyikével (és nem is volt bent sok ember). Baromi jól néz ki az épület kívülről, de egyébként ez maga megtestesíti azt, ami nekünk a benyomásunk volt Dubairól: ez egy olyan lufi, amiket árulnak a vásárokban, benne van egy kis égősor, de amúgy az egész üres. A közlekedés nehézkes, a kaja eszméletlen drága, a turistahad kegyetlen. Túlárazott az egész város. Ha valamikor lesz még hosszú átszállásunk, akkor megnézzük a kimaradt 1-2 dolgot, de összességében ennyi elég volt. Kivételes hely, mert nem javaslom senkinek, ennél Horvátország érdekesebb.
