Nem meséltem, csak instán posztoltam ki, de újra indulok ki Japánba, ami azzal jár, hogy el kellett jutnom Budapestre. Megint innen indítottak relatíve olcsóbb járatokat, így hiába kombináltam, ez a legjobb megoldás. Most kivételesen úgy csináltuk, hogy Marcival kocsival érkeztünk, aztán én dobbantok Tokyoba, ő pedig pár nap után érkezik vissza haza.
Bécsben mindenképp meg szerettünk volna állni. Volt egy múzeum, amit már rég kinéztem, a Ernst Fuchs Museum (Otto Wagner Villa). A belépő 14€, kutya csak a kertbe jöhet be, ahol jelenleg nem volt szinte semmi. Az épület… furcsa. Csináltam pár képet, hogy értsétek, a pasi két dolgot szeretett: a művészetet és a szexualitást. Nem annyira durva hely, mint ugyanez Japánban lenne, de azért hmm.
Mivel nagyon szép időnk volt, ezért nem múzeum volt a következő helyünk, hanem egy park, ahol van egy emlékmű az ukrán kozákoknak, ez a Türkenschanzpark. Meglepett, mennyire virágoztak már a cserifák, de egyébként még sok van hátra a parknak, hogy teljes pompájában ragyogjon, de egy napos májusi hétvégén szép program lehet, különösen azzal a fával a tóparton.
Ebédre fúziós sushit ettünk a KitchA étteremben, melegen ajánlom.
Én nem kértem desszertet, mert a Cha no Ma zöldteás teázóban vettem egy mitarashi kinako dangot, nagyon finom volt.
Budapesten töltött első napunkban reggel ettünk egyet a Törökmézben, ide érdemes azért helyet foglalni, népszerű hely és nagyon megéri.
Innen a Várnegyedbe mentünk sétálni egyet, fotózgatni, megnéztük a Kockásfülü nyúl szobrocskáját és az új istállót. Érdemes tudni, hogy bár a legtöbb WC fizetős, az istálló mellett abszolút tábla nélkül sok ingyenes mosdó van (ahol a padok vannak).
Közel volt innen a Filozófusok kertje, ahol van néhány szobor, egyrészt a filozófusok, másrészt a királyfi és a királylány.
Még csak dél volt, bőven volt időnk és nagyon szép napunk volt, így elindultunk Szentendre felé, útközben pedig megálltunk a Macskafogó buszmegállónál, ami iszonyatosan menő.
Szentendrén ledobtuk a kocsit a Duna-parton és indultunk a Marcipán Múzeumba. Igazából nincs baj a hellyel (belépő 900Ft), csak a marcipánkészítésről nem tudtunk meg semmit. Nagyon aprólékos szobrok vannak bent marcipánból és természetesen van egy hozzá kapcsolódó kis bolt is. Nagyon aranyos volt egyébként a néni, elvileg szigorúan nem léphet be kutya (nem azért, mert megenne bármit, üveg mögött van sajnos minden, hanem az emberek miatt), de mivel senki sem volt bent, ezért bevihettük Nanit.
A múzeummal szemben volt egy csokibolt plusz kávézó, itt ittunk egy fincsit, a narancsos csoki félelmetesen jó volt.
Ezután csak sétáltunk egy kicsit, csináltunk még néhány képet, majd indultunk haza.
A következő két napban még két pesti múzeumba mentünk be, az egyik a Travelling Galaxy volt. Ide előre vettünk jegyet, de hétköznap teljesen felesleges, annyira nincsenek sokan. Interaktívnak hirdeti magát, de gyakorlatilag semmihez se lehet hozzányúlni. Próbálnak köré egy sztorit alakítani, de az annyira nem vált be. Három terem van, mindegyikbe 20 percre engedik be a kisebb csoportokat. A tárlatvezetők nagyon lelkes SW-rajongók. A kiállítási tárgyak egyébként egy magángyűjteményből vannak, bőség zavara van.
Számomra kellemes meglepetés volt a Light Art Museum, ide azért vettünk előre jegyet, mert úgy olcsóbb volt. Érdemes tudni, ha valaki euróban venné a jegyet, ne tegye, mert úgy drágább, mint forintban (ezt amúgy nem tartom korrektnek). Egyébként csak a hétvégi jegy olcsóbb neten megvéve. A kiállítás egy része tényleg interaktív, csak családtagokkal nem tettem az albumba képet. Ez egyébként egy régi vásárcsarnok épülete és jó, ha így tudták megmenteni. A középső légballonba kicsit sorba kell állni, mert zsilipkapu van, hogy bent maradjon a levegő, ami lassítja a közlekedést. Bent picit szédülni lehet, de nagyon megéri bemenni.
Mivel még volt egy vacsorafoglalásunk az Iguanába és ráértünk, még megnéztük a téren a kis Breki-szobrot, cukker.
Volt egyébként még egy említésre méltó reggelink, méghozzá a vietnámi Caphe by Hai Nam nevű helyen, itt ki lehet próbálni autentikus vietnámi kávét is. Olcsóbb valamivel, mint a Törökméz.
Illetve sütiztünk és kávéztunk egyet a Matcha Tsuki nevű helyen. Kicsit drága, de nincs hozzá hasonló sem a városban, így aki igazi zöldteás dolgokat akar kipróbálni, annak ajánlom.
Vasárnap végül mégis kimozdultunk, mert szép idő volt és Nógrád megyében találtam még két érdekességet, hiába voltunk ott már korábban. Először feltúráztunk az Isten tenyere kilátóhoz, ez a hollókői parkolótól még 3.5km séta, néha kicsit nehéz, de azért meg lehet oldani. A parkoló fizetős, a WC 200Ft vagy 1€ (LOL).
Innen nincs messze a Samsara hangtál, ahol van egy viszonylag nagy Buddha is. Nem tudtuk, de nem lehet csak úgy beállítani, naponta kétszer van ingyen vezetés, illetve van lehetőség kis csomag vásárlására, amiben 3 szál füstölő, egy szalag és egy gyertya, valamint gyufa, ennek ára 2250Ft, ami kicsit drága, de mivel a vezetés ingyenes és tényleg részletes, ezért belefért. Először ettünk valamit a szemben lévő étteremben, mert 1.5 órával később indult csak a vezetés.
A hangtálazásra is be kell természetesen jelentkezni, az ára fejenként 15000Ft. Ez a világ legnagyobb hangtála, kint van a falon a rekord bizonyítéka is.
