Kicsit becsapós a bejegyzés címe, hiszen amiről a legkevesebbet fogtok megtudni, az Legian, csak valahogy szét kellett választanom a témákat és ebben a negyedben volt a szállásunk (amit soha, senkinek nem ajánlanék amúgy, a Mercure Bali Legian).
Node az első hotelünk nem itt volt a hajókázás után. Úgy volt ugye, hogy a Gilikre csak kézipoggyásszal akartunk utazni és ezt nagyon jól tettük, mert a hajón macerás is lett volna. Ezért foglaltunk egy relatíve közeli szállást a kikötőhöz, hogy majd az lesz, hogy oda elvitetjük magunkat hajókázás előtt mondjuk este és ott megvár minket a két bőrönd. Ebből az lett, hogy este, mielőtt indultunk oda még, megbeszéltük, hogy a bőrönd maradhat a cégnél, aki taxiztat és hajóztat minket. Ez is történt, szóval igazából nem volt szükség az extra egy hotelre, de jó hely és legalább errefelé is jártunk kicsit. Ez a hotel Sanurban volt, a The Alantara Sanur. Érkezés után elfoglaltuk a szobát, kajcsiztunk egyet, elmentünk boltba és pénzt váltani, majd csak medencéztünk. Ilyen rossz koktélt mondjuk ritkán kap az ember.
Reggel maradtak itt a csomagok, mert így egyszerűbb volt az élet. Nehezen találtunk most csak robogót, mert vagy nem volt nyitva, amiket kinéztünk, vagy bunkó kínai volt, aki dupla árat akart vagy nem volt este már nyitva amikor visszahoztuk volna. Nekünk csak egy robi kellett délelöttől aznap estig. Végül sikerült azért, így elindulhattunk a Big Garden Corner nevű helyhez. Ez egy park, ahol esküvői bulikat szoktak tartani. Most nem volt bent senki rajtunk kívül. Kaptunk egy ingyen innivalót is a jegyhez, ezekből a dobozokból pedig bent készítettek néhány elefántszobrot, ami aranyos volt. Volt még egy lepkeház, oda nem kértünk belépőt, jártunk már szépben a világon.
Nézegettük a térképünket (teljesen nyilvánvaló volt, hogy minden bejelölt helyre nem tudunk most se eljutni, sokkal nagyobb ez a sziget, mint gondolná az ember és nagyon sok a látnivaló) és a Bali Safari and Marine Parkra esett a választás, mint következő hely. A parkba a belépő objektíven nézve is drága, 600 000 alatt semmi sincs. Elefántologolós jegyet akartunk választani, de dél körül volt és azt mondták, 4-ig nincs szabad hely oda. Mondták viszont, hogy van ilyen 10 perces séta is, arra nem kell előre foglalni, csak odamegyünk, megvesszük az olcsóbb jegyet és mehetünk. Mondtuk, hogy ez így rendben lesz, így a legolcsóbb jegyet vettük. Bent egy kisbusszal visznek először a főbejárathoz (nem kellemes séta és amúgy is ingyenes a busz). Ja igen, az innivaló nehéz kérdés, mert a bejáratnál le kell adni és bent bizony duplaannyit kérnek érte, mint kint (ha nem többet, mert amúgy néhol igen olcsón vettük). Bent itt volt az első a parkban, hogy ebben a hónapban rajtunk kívül magyarokkal találkoztunk. Mondjuk a találkozás túlzás, hallottuk, hogy magyarul beszélnek és mi csendben hallgattunk. A park egy része buszos szafari, de lehet etetéshez is venni jegyet, ilyenkor ilyen rácsos rabomobilból etetjük az állatokat, érdekes lehet, de most nem mentünk. Van itt egy szafaris hotel is, nem is drága, ráadásul muszáj jegyet kapj akkor a parkba is, szóval nem elvetendő ötlet. A szobádból látod a zsiráfokat, simán jó.
Az elefántogolós részen jött a hideg zuhany, azt mondták, 10 percre sem tudunk menni. Mondtuk nekik, hogy a bejáratnál azt mondták, oda nem kell foglalni és menni fog. Addig duruzsoltam, amíg elintézték, hogy mehetek (Marci nem akart). Nem értettük később, hogy mire fel volt a foglalás, pár fáni üresen sétálgatott ott és se előttem, se utánam nem érkezett senki felülni. Volt itt egy fotós, Marci mondta neki, hogy pihenhet, majd ő csinál rólam pár képet és meglepő módon ez rendben volt. A fáni hátára csak mobilt szabad magunkkal vinni, fényképezőt, táskát, bármi egyebet be kell tenni egy kulcsos megőrzőbe. Én a papucsomat is ledobtam, hogy ne essen le útközben.
Van egy étterem is bent, meglepően jó ételekkel. Ami még meglepő, hogy bár afrikai stílusú, de mexikói ételeket ettünk. Mindegy, rendben volt és az ablakban ott figyeltek az oroszlánok, ami igazán hangulatos.
Innen megint északra mentünk (figyelitek, milyen sokszor megyünk észak felé?) egy vízeséshez. Ez is csalódás volt, mint a hintázás. Hogy lehet ipari turizmusra használni egy vízesést? Rémes volt. Direkt úgy fotóztam, hogy kevés ember legyen benne, alul egy tag éppen Bundy-pózt csinál. Szemben vele még legalább 30 ember van és mindenki csinálja a kamu mászós, pózolós képeit, a vízesés szépsége kivehetetlen. Amúgy aki fürdeni szeretne, vannak öltözőfülkék és szekrény a cuccnak.
Este még be akartunk menni egy autómúzeumba, de konkrétan 1 perccel zárás után értünk oda, így kimaradt és csak a Sanur parton sétáltunk egyet.
Ezután ettünk egy nagyon autentikus vietnámi kávézóban, majd átköltöztünk a Mercure Legianba. A szoba korrekt volt, de személyzet és étkezés minőségében többet vártam ettől a lánctól.
Beiktattunk egy nap pihenőt, reggeliztünk, sétáltunk, medencében pancsiztunk, ilyenek. Találtunk egy igazi japán sushizós helyet a környéken és oda azért elmentünk. Kiderült, hogy a tulaj is japán, egy kicsit csacsogtunk.
Este jobban kimozdultunk, lesétáltunk a Kuta körzetbe, mert nyílt itt egy Bubba Gump étterem. Én nem vagyok a Forrest Gump nagy rajongója, sőt, semmilyen, de ez a hely korrekten meg van csinálva. Kicsivel utolsó rendelés előtt érkeztünk, így nem maradtunk sokat.
Az előző laza napért cserébe ezt a napot megtoltuk. Robogót béreltünk két napra és a kínai Satya Dharma templomnál kezdtünk. Annyira nem nagy eresztés, de ha valaki nem járt még Kínában és itt nyaral, egy sétát megér. Persze esőben, ahogy mi tettük, mert úgy az igazi. Parkolás ingyenes, belépés ingyenes, WC van bent.
Dél felé mentünk tovább (haha, végre nem észak), szakadó esőben parkoltunk le a Garuda Wisnu Kencana Cultural Parknál. Teljesen új hely, nincs is még kész, lesz bent csúszdapark, vízesés, amit akartok. A parkolás fizetős, a belépés is természetesen. Itt is vannak csomagok és itt nagyon érdekes volt. Egy olyat választottunk, ami tartalmazott fejenként 200 000 rúpia kajapénzt is a benti étteremben és így gyakorlatilag ingyen ettünk. Ehhez vettünk még két jegyet a golfautókra, amikkel lehet közlekedni (csak felfelé), mert hegyen van a móka és ennyi. A fő látványosság bent egy iszonyat nagy kilátó, ebben van egy kis múzeum is (külön belépős), de mi nem mentünk be, mert megkérdeztük, hogy milyen és azt mondták, nem kulturális, hanem a torony építéséről szól, az pedig úgy annyira nem mozgatott minket. Egyébként a hallban is ki van téve egészen sok dolog, az szerintem elég is. A legnagyobb gond az volt a toronnyal amúgy, hogy az orrodig nem láttál az esőben, szóval felesleges lett volna, ha a múzeum része nem jó. Mindenesetre bejöttünk ide is és ha nem marad meg a hely, mert nem folytatják vagy valami, akkor legalább egy részét láttuk. Megjegyzem, az étterem ételei mesések voltak, szóval jó volt ez a jegy, mert különben eszünkbe nem jutott volna itt enni.
Vannak bent műsorok is, egyet megnéztünk. Nagyon élvezetes volt, főleg az a rész, ahol a közönség köreiben ilyen régi indonéz hangszereket hoztak ki, amik megrázva más-más hangot adtak ki. Nekünk Marcival is jutott kettő, a miénk volt az ötös szám, ha azt mutatja a színpadon a muki, akkor rázni kell. Betanított minket és utána előadtunk egy zeneszámot így. Nagyon jó volt tényleg. Az összes show amúgy ingyenes, ahogy a végén lévő épület is, ahol fotózkodni lehet bali hátterek előtt. Lehet ruhát is bérelni és van egy extra, nagyon szép terem, ahova külön fizetni kell, de élvezetes a külső, ingyenes rész is.
Este még elmentünk még északabbra egy flanci helyre, hogy ott nézzük a naplementét. Jól sikerült, abszolút nem látszott belőle semmi, de itt is voltunk.
Az utolsó napunk csonka volt, csak mászkáltunk észak felé (LOL), ettünk finomat meg kevésbé finomat (utóbbi helyről képek a következő albumban).
Volt még egy kis időnk, így beültünk egy masszázsra (olyan helyre, ahova nem akartak berángatni és igényesnek is tűnt) és még így is teljesen időben voltunk, mentünk a hotel portájára, hogy felvegyük a csomagokat, hívjunk egy taxit és kimenjünk vele a reptérre.
Előtte már reggelinél voltunk amúgy a recepción és megkérdeztük, mennyi a saját autójuk két főre, azt mondták, 200 000. Úgy voltunk vele, hogy ha más nincs, ez sem horror drága, de a taxi olcsóbb. Azt mondta a kocsikért felelős srác, hogy hívott nekünk egy taxit, amiben kártyával is lehet fizetni, 10 perc és odaér. Leültünk, erre később odajön hozzánk, hogy bocsi, most szóltak neki vissza, hogy mégse jön taxi, mert nincs szabad kocsijuk. Na mondom ez nem jó, akkor szerezzen autót. Elég töketlen volt, így Marci kiment a szakadó esőbe, hogy ő intsen le egyet. Nem sikerült, mert egy szabad sem volt arra. Közben én beszéltem a portával, ekkor már ingerülten, hogy van-e kocsijuk. Mondták, hogy van és 300 000. Na mondom ez nem poén, reggel még nem ennyi volt. De hogy ez ennyi. Ekkorra elengedtük, hogy kártyával tudjunk fizetni (nem fejtem ki, de oka volt, hogy ragaszkodtunk volna ahhoz), ezért Marci kiment pénzt váltani még egyszer. Közben én tiszta ideg voltam már, ott tartottunk, hogy még a hotelben vagyunk, elment egy kerek óra és már a reptéren kellene lenni. Azt mondta a vezető recepciós, hogy várjak, mert ki kell vizsgálniuk, ki mondta nekünk a 200 ezres árat. Mondtam, hogy nekem erre nincs időm. Nagy nehezen kiharcoltam, hogy kivigyenek minket kocsival. Előállt a kocsi, beraktuk a csomagokat. Erre jön Marci, hogy fogott egy taxit és hajt éppen a behajtón. Kivettük a csomagokat. Nem jött be a taxi, közben ment volna el a hoteles kocsi. Megállítottam. Visszaraktuk a csomagokat. Iszonyat késéssel elindultunk a reptér felé (még indulás előtt kifizettem a 200 ezret) éééééés beálltunk a dugóba. Teljesen kész voltunk mindketten a stressztől. Késtünk már le gépet, de nem ilyen piszok drágát és nem úgy, hogy ne a mi hibánk lett volna. Azután értünk a reptérre, hogy a check in pultokat elvileg lezárták (ez az egy Emirates gép indult innen) és még át kellett menni a biztonsági kapun is (több van ezen a reptéren). Futás volt, szóltunk egy alkalmazottnak és betolt minket fast lane-re, mindenki jó fej volt és együttműködött. Odaértünk a check inhez és láttuk, hogy csomó ember áll még sorba, ezért nem zártak be. Édesf.szom 😀 OK, akkor csomagok. Néztük, hogy túlsúlyos, főleg Marcié, de nem szólt semmit a nő. Már majdnem elindult hátul a két bőrönd azon a szalagon, amit nem tud olyan egyszerűen megállítani, amikor elénk tol egy számlát, hogy akkor a túlsúly ennyi lesz. Mondom ne már, hát hadd vegyünk akkor ki belőle valamit. Ez is történt, így már rendben volt és indulhattunk befelé, mert már sok idő nem volt nézelődni meg vásárolni. Irány Dubai!