Azért tegyük a szívünkre a kezünket, főleg, akik németes területen laknak: ha Mallorcát mondja valaki, elsősorban a véget nem érő sörözések és bulik jutnak az ember eszébe, maximum kiegészítve néhány ocsmány leégéssel a tengerparton. Ez igaz is, ha az ember nem távolodik el nagyon a tengertől Palma környékén, Magaluf és El Arenal környékére. Ha az ember viszont többre is vágyik, mint fejfájással helyet keresni az égő homokban, hogy a másnapos testét pihentesse két ordenáré berúgás között, akkor érdemes elindulni a bérelt autóval (másképp eléggé lehetetlen közlekedni a szigeten és egyáltalán nem drága).
Ma Liz nélkül indultunk el, ő már teljesen asszimilálódott és a sziget jelképének számító gekkók életét mímelte egész nap: napozott és a medencénél hencsizett. Mi reggel 9-kor már úton voltunk az első megálló, Manacor felé, s bár itt elvileg csak egy kis reggelit akartunk szerezni, találtunk egy katedrálist, amit azért megnéztünk.
Nem volt túlságosan szép az idő, így a sárkánybarlangba vitt az utunk (Cuevas del Drac), de igazából ez egy klasszikus koncerttel és kis csónakázással megspékelt sima cseppkőbarlang volt, van viszont mellette ingyenes parkoló, egy nagyon szép, fürdőzhető öböl, ezekért már megéri. A barlangba a belépő 15,50 (neten vásárolva 15 euro) és óránként csak meghatározott számú embert engednek be (személyes véleményünk szerint túl sokat).
Innen pár perc kocsikázásra van az ígéret szerinti csodálatos Cala Varquez. Na mondom akkor, hogy lehet megoldani. Úgy kezdődik, hogy teljesen szabálytalanul leparkol az ember a főút mentén. Nincs parkolást tiltó tábla, de valahogy érzi az ember, hogy nem teljesen okés a dolog. Felpakolja magára a strandolós cumókat (a minimalisták előnyben vannak a fél lakást magukkal cipelő hardcore napozókkal szemben, akik két rekesz sört is magukkal visznek a hűtőládában, viszont ez megmagyarázza, miért volt annyira kevés német ott) és elindul. Aztán 45 percen keresztül csak megy. Az első fél órában vízszintesen, de tűző napon, aztán még negyed órát sziklákon lemászva, trekkingelve, be a magánterületre. Amit viszont utána kap, az minden képzeletet felülmúl. Van először egy kisebb öböl, egy bárral, a víz itt nem teljesen tiszta, így a másodikba mentünk tovább (először átúsztunk, aztán inkább átvittük a monyónkat is az öbölben).
Nem bírtunk kevés ideig maradni csak, így a végén csak egy kifőzde maradt, de mégis nagyon finomat ettünk Manacorban és két főre, 3 innivalóval csak 18 euroért (ez soknak tűnhet, de ilyen kevésért még nem ettünk ezen a szigeten).
Találtunk egy képeslapot, amin egy félig lerombolt templom volt, de hiába találtuk meg, sajnos most egy 8 napos ünnepet tartanak a városban, így műanyag székekkel volt megtömve az egész, ráadásul zárva volt az esti kezdésig a hely, így csak a kerítésen keresztül fotóztuk le, de ha valaki a környéken jár, mindenképpen érdemes megnézni (és délelőtt, mert délután pont szembe süt a nap).
Estére még egy programpont volt, az innen negyed órányira fekvő Castell Capdepera, amiről úgy tudtam, hogy 8-ig van nyitva, de nem, június elsejétől augusztus 31-ig este 10-ig és a belépő mindössze 3 euro, szintén érdemes betérni, ha a közelben jár az ember.
