Ott hagytuk abba, hogy nagyon sok látnivaló van a szigeten, így nem is volt időm írni, annyit mentünk. Az első helyünk a Jardin de Alfábia volt, egy régi privát birtok. A parkolóban beálltunk ugyanabból a kölcsönzőből egy teljesen ugyanolyan kocsi mellé, még a rendszám is alig különbözött 😀
A kert nagyon szép, mindenképp megér egy sétát (7,5 euro a belépő fejenként), főleg májusban, amikor virágzik a fujivirág (ha tudnám, hogy hívják magyarul… whisteria angolul, ilyen lógó lila szépike). Egy része most le van zárva a parknak, így kicsit fura volt a bejárása, de majdnem mindent megnéztünk. Nem volt bekapcsolva a vízjáték, azért is kár.
Ezután végre megérkeztünk Sóller (tomszójer) városába, ahol ettünk tapast is. Nem mondom, a barcelonai jobb volt, de legalább egy olyan alaposat reggeliztünk, hogy estig nem volt gondunk az evésre. A villamost csak fotózgattuk, nem szálltunk fel rá, de nem esett útba sehogyse.
Következett a helyi Szentendre, Valldemossa. Ez a város konkrétan egy turistaváros, csak úgy, mint a magyar párhuzamom, minden útikönyvben benne van, hogy muszáj megnézni, pedig annyira nem nagy eresztés. Van 1-2 szép múzeum (Chopin pl.), de szerintem teljesen kihagyható.
Van a környéken egy kilátó, a Son Marroig, de szembefény volt, így túl jó képeket nem sikerült lőni, ráadásul 4 euroért lehet csak kimenni a fő részére, egy kis hegyoromra felhúzott kerek kilátóba. Mivel nem voltak jók a fényviszonyok, nem erőltettük, maradtunk az ingyenes részen.
Este lementünk még a német szakaszra, az El Arenalra, koktéloztunk és néztük a részeg németeket, ahogy tombolnak a Bierkönigben. Azokat a ronda pink pólókat pedig úgy lehet megszerezni, hogy egy liter alkoholt rendel valaki és a blokkot válthatja be egyre. Na volt, akin 5 ilyen fityegett, egy a testén, kettő-kettő pedig a lábaira és a karjára csomózva. Mi csak egyet hoztunk haza 🙂
Ezen az estén a Santuari de Cura kolostorban szálltunk már meg, nem jönnék vissza. Nagyon magasan van egy hegy tetején, sok szerpentines úton kell menni, mire felér az ember, a személyzet nem volt a legkedvesebb, úgy összességében nekem nem jött be.
Az utolsó teljes napunkra Marci azt találta ki, hogy menjünk fel a Formentor strandra, amit a többi tükrében csak egy erős közepesre tennék, a parkoló fizetős, a homok tele (szerencsére főleg emberekkel), hajók érkeznek folyamatosan és olyan negyedóránként valami eszméletlen orrfacsaró bűz jön valahonnan, így nem sokat maradtunk.
Inkább elindultunk felfelé a hegyen, hogy megint megnézzünk egy kilátót, ez volt a Mirador Es Colomel, na innen már nagyon szép volt a kilátás.
Nem messzire innen volt a Cala Figuera, ide is lekommandóztunk, nagyon jó volt, nevezhetnék kecskés strandnak is 😀 Sziklás a talaja, így bejutni a vízbe azért kihívás, de megéri.
Lementünk Port de Pollenca városkájába, de nem volt igazán szép, viszont finomat ettünk. Jó lett volna, ha kicsit tovább sétálgatunk, mert utána sok tradicionális étellel megpakolt éttermet láttunk, mégse halat kellett volna enni az utolsó helyi vacsinkra, de most már ez van (és tényleg finom volt).
Még betértünk Alcúdia városába, aki erre jár, Valldemossa helyett inkább ezt tegye be a programjába, sokkal-sokkal hangulatosabb.
A repülés napjának délelőttjén be volt borulva (előző este még esett is egy kicsit, ami errefelé ilyenkor nagyon ritkaság), így a tervezett strand elmaradt, helyette sétáltunk egyet, megnéztük a piacot (ezekszerint pénteken ebben a városban van) Llucmajorban, láttunk kürtős kalácsost és még boltoztunk egyet.
Itt jelezném, hogy aki itt autót bérel, készülhet a legrosszabbra. Borzalmas állapotban vannak a kocsik, nagyon nem vigyáznak rájuk és egy dolog, ha nem ér minket semmi baleset, de akkor is megsérülhet a kocsi, ha csak simán parkolunk és valami idióta nem figyel eléggé. Tudom, máshol is, de itt úgy tűnik, ez valószínűbb.
A reptérre bőven időben kiértünk és nem volt semmi baj azzal sem, hogy nem az előírt zacskóban van a folyadék, horribile dictu Liznek két zacsiban volt (ezért is szóltak Linzben). A gépünk egy óra késéssel indult végül, de az a lényeg, hogy felszállt és megérkezhettünk a linzi esőbe.
