március 24 – Kyōto

Többször voltunk már a városban, mégis újra és újra vissza kell térnünk, hogy csökkentsük a bakancslistát. Ez Japán turistalátványosságokkal legjobban tömött városa (szerintem Tōkyōt is simán lenyomja, bár stílusban más), de a főbb pontokat már majdnem mind láttuk (az Aranytemplom még mindig nem volt meg).

Reggel a Kiyomizudera templomban kezdtünk, úgyis ott volt a hotel mellett. Rengetegen voltak és percről percre többen, még jó, hogy ide mentünk reggel, napközben eszméletlen lett volna. A külső rész ingyen megtekinthető, de abszolút megéri a belső rész is, a nagyobbik fele ott van és csak 400  yen fejenként, ezen nem múlik már semmi (a jegy maga pedig nagyon csinike).

[supsystic-gallery id=60]

Itt látszott már, hogy se biciklit bérelni nem fogunk, se nem fogunk sok dolgot már megnézni. A csomagokat felkaptuk a hotelben és az állomáson bevágtunk megint egy szekrénybe, majd elindultunk a Nijo kastélyhoz. Ennek története van, egyszer odabumliztunk már, de csak készpénzzel lehet fizetni a jegyet, annyi nem volt már nálunk, el kellett rohanni levenni pénzt. Nagy nehezen találtunk egy boltot, ahol a MasterCardról is lehetett levenni, de csak tízezrest lehetett, majd mire visszamentünk, már bezárt a kastély. Na most egy órával zárás előtt bejutottunk. Nem csalódtam, nagyon megérte visszamenni.

[supsystic-gallery id=62 position=center]

Az állomásra indultunk innen sétálva, mert útközben volt egy Starbucks, ahonnan egy szentély látszik az ablakból, ahol ittunk egy-egy túlárazott designer frissítőt, majd épphogy, pont záráskor beestünk a szentélybe, gyorsan körbeszaladtunk és indultunk is az állomásra.

[supsystic-gallery id=63 position=center]

Indult a vonatunk ugyanis Kakegawába, ahol a következő 3 napot kívántuk tölteni, bár munkával. Az állomáson még lőttünk az útra fincsi sushit, aztán élveztük a shinkansen luxusát két órán át, amíg megérkeztünk. A hotelszobánk még egy izgi dolog volt, nem nagyon fértünk el a két bőrivel. A mellékelt képeken úgy van, hogy felemeltük az ágybetétet, ezáltal jobbra betuszkoltuk a széket. A hűtőt elfordítottuk, hogy mellé férjen az egyik bőri, az asztalról lepakoltunk, hogy odaférjen a másik. Na ezekután már csak egymáson kellett folyton átmászni. De ne panaszkodjunk: tök nagy az ágy japán szokásokhoz képest.

[supsystic-gallery id=64 position=center]