Korán kezdtük a reggelt és az egész délelőtttöt Miyajimán töltöttük és a többiek a szokásos dolgokon kívül eljöttek oda is, amit én találtam helyet, a szépséges Daishoin templomhoz. Sikerült odafelé rossz vonatra szállni és már majdnem visszaértünk Hiroshimába, mire feltűnt Dominak, hogy megfordultunk… Én csak csendesen olvasgattam a napi időbeosztást a telefonon, neki tűnt fel először, hogy ezt a tájat látta már valahol.
Volt a templomban egy kis bolhapiac is és annyira szép hely, hogy ezentúl bátran be fogom tenni bárkinek az itinerébe (viszont ezzel keresztülhúzta a fiúk számítását, akik fel akartak menni még a kilátóba, a hegytetőre).
Mivel én ugye azt már előtte láttam, amit ők néztek, ezért volt még annyi időm, hogy beüljek valahova enni, találtam egy jó kis tempurás helyet a Daiganji templom mellett és leraboltam. Ha nincsenek a helyi nénik, akiket néztem, hogy miért mennek be egy kis jelöletlen épületbe, én se találok oda (később kitették már a táblát, hogy étterem).
Az őzikék egyébként itt se kicsit voltak pofátlanok, de legalább nem haraptak, csak ugráltak, Kristófról lett videó is, ahogy megkergeti egy bambi 😀
Visszamentünk komppal és vonattal Hiroshimába és itt jártuk végig a látványosságokat. Kezdésnek gyönyörködtünk egyet a Japán egyik legszebb kertjének tartott Shukkeienben.
A hiroshimai kastély felújított egyetlen tornyába nem mentünk be, csak lentről néztük meg, de beugrottunk azért a kastélyhoz tartozó Gokoku szentélybe. Gyűltek ma szorgalmasan a goshuinek 🙂
Lesétáltunk az A-bomb dome-hoz, majd onnan a Peace parkon keresztül a múzeumig, ahova a többiek egyedül mentek már be, egyrészt nem volt szükség rám, ez egy angolul viszonylag jól feliratozott múzeum, másrészt nem éreztem úgy, hogy még egyszer el tudnám viselni azokat a képeket, amik bent várnak. Zárásig bent maradtak, szóval nem futottak át rajta fél óra alatt, ahogy a random egységnyi turista, hanem a végén úgy zavarták már ki őket.
Este még felkerekedtünk enni és végül egy izakayában kötöttünk ki Kristóffal, Bencével, Domival és Gergővel, ahol finomakat ettünk, én például először életemben kipróbálhattam a ló sashimit (bashimi), ami egész finom, bár sűrűn rendelni azért nem fogom. Miután itt kicsit ittunk egy kicsit, méltó kicsengetése volt a napnak egy jó kis Don Quijote-ban való eltévedés, majd mehettünk haza, hogy aludjunk is egy kicsit azért.
