Nem mondható szokásosnak az idei Halloween sem, pedig egyáltalán nem öltöztünk be most se. Reggel siettünk a vonatunkhoz, most nem csak azért, mert kevés shinkansen volt jó, hanem mert még megy az idei extra vonat, a Hello Kitty témájú. Naponta egyetlen közlekedik Hakata és Shin-Osaka állomások között, reggel indul az előbbi állomásról és az utóbbin fordul egyet és megy vissza, tehát sok alkalma nincs az embernek elkapni.
A vonat most is egy régebbi N500-as modell, nem a legmodernebb, de vicces benne utazva hallgatni az idős üzletembereket, akik arról beszélnek, hogy menni kellene egy kört körbefotózni a dekorációt. A színek pasztellek, alapvetően kellemes a szemnek az egész. Kb. egy óránk volt kiélvezni, ez tökéletesen elég volt arra, hogy felfedezzünk minden eldugott macskát. Gergő és Bence nem tartottak most velünk, megpróbáltak bejutni az ingyenes hiroshimai Mazda múzeumba, de sajnos nem sikerült.
Miután a napi alap kultúramennyiség megvolt, megérkeztünk Okayama városába ahol a két kötelező dologra koncentráltunk, először a kastély következett. Itt létezik bent egy olyan lehetőség, hogy ingyenesen beöltöztetnek összesen óránként 5 embert, de mivel nem túl sok külföldi van, egy japánt pedig nem izgat fel annyira, hogy szamuráj lehessen, ezért az én utasaimnak nagy szerencséje volt, hatan voltak ugye velem, öten be tudtak öltözni és mindenkiről készült fénykép is, ha már kéznél volt praktikusan egy fotós 🙂
Ha már az ember itt jár, akkor pedig nem lehet kihagyni a csodaszép Korakuen parkot a kastély mellett, bár már mindenkinek tele volt hólyagokkal a lába és az időjárás sem volt a legtökéletesebb (mondjuk legalább nem esett)
Páran egy közeli kifőzdében ebédeltünk, a többiek pedig a mellette levő hamburgeresben, ahol kobe marhából készült a husi és időközben beért minket a két kiránduló fiú is.
Picit megcsúsztunk az idővel, így Kurashiki városára a tervezett 2,5 óra helyett sajnos csak 1,5 óra maradt, de ez elég volt, hogy megnézzük az Ohashi házat és sétáljunk egy kicsit a csatornák mellett.
Mondhatnám a szokásosat, hogy ezután már “csak” elvonatoztunk Tokyoba, elfoglaltuk a szállást, de most kivételesen hátra volt még egy esti program: az évek során egyre híresebbé váló shibuyai Halloween. Elképesztő tömeg volt, annyira, hogy csodálkoztam, hogy senki sem tévedt el, senkit sem vesztettünk el. Rendőrök voltak kint és a lakók azóta nehezményezték is, amit egyes részeg bulizók csináltak (a kocsikon ugráltak, eszméletlen szemetet hagytak, ilyenek).
Beugrottunk sushizni mindannyian az Uobeibe, mert azért enni is kell valamit, majd gyakorlatilag az utolsó vonatok egyikével utaztunk vissza az amúgy nagyszerű szállásunkra.
