Nagyon jó másoknak megmutatni a várost, mert mindig valami mást látunk közben. Most például kijöttem többször kora reggel (vagy akár hajnalban) a Kaminarimon kapuhoz, mert minden nap ott találkoztunk és jó ilyen üresen látni. Néhány futó vagy elvetemült turista volt, de összességében nem sok. Találtunk egy macskás szobrot is a Sumida partján, amit eddig nem ismertem.
Az első nap elég klasszikus volt, induláskor beváltottuk a neten megvett Nikko Passokat másnapra, majd megnéztük a Sensoji templomot, elsétáltunk az Ueno parkig. Nagyon-nagyon sok cserifa virágzik még, így az aggódásom, hogy nem látnak majd eleget, alaptalannak bizonyult. Sétáltunk egyet az Ueno parkban, de nem volt teljesen mindenre idő, mert most néztük meg reggel azt is, amit előző este ugye már nem tudtunk. A Shitamachi múzeum viszont kisebb volt, mint emlékeztem, így ott behoztuk azt az időt, amit egy rögtönzött matsuri miatt elvesztettünk előtte nem sokkal. Találtunk egy bolhapiacot is.
Innen Shinjukura utaztunk, ahol pénzt váltottunk, megnéztük Godzillát és a Golden Gai negyedet. Kár, hogy a Godzilla üvöltéséről lemaradtunk.
Elmentünk a Meiji szentélyhez, csodaszép időt fogtunk ki. Sajnos ez nagyon sok más embernek is feltűnt, így itt bent még nem volt sok ember, de aztán a Takeshita dorin eszméletlen tömeg volt. Volt egy kis szabadidő, majd a Shibuyán beültünk egy izakayába. Az esti program a Shibuya Sky volt, ezen nagyon sokat rontott, hogy esett az eső. Jegyet már aznapra amúgy nem tudtunk volna venni, ha nem vettük volna meg előre. Az út felfelé 20, felfelé 25 perc volt, nagyon sokan voltak. Az a baj amúgy, hogy a kilátó oldala üveg, így kevés eső is nagyon megnehezíti a szép képek készítését.
Következő nap Nikkoba kirándultunk. A bérlettel csak személyvonatot lehet használni, így volt időnk kicsit összecsiszolódni mindenkivel. Ebben a városban annyira sokan nem voltak, de ez nem meglepő, itt az őszi a főszezon, de azért tavasszal sem volt csúnya.
Este, Tokyoba visszatérve felmentünk az Asakusa Tourist Information ingyenes kilátójába, majd gondoltuk, beváltjuk a JR Passokat a másnapi vonatozáshoz. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, csak nem sejtettem.
Bementünk az első irodába, szűk hely volt, eléggé sok ember és az egyetlen pultnál, ahova lehetett állni ezzel a problémával, pont egy nehéz ügyintézés volt, ezért amikor nem mozdult a sor már percek óta, elmentem megkeresni a közelben lévő másik irodát. Ott ment a légkondi, kevesebb ember volt, bár ugyanúgy csak egy pult foglalkozott ezzel. Beálltam a sorba, ami szépen haladt is, ezért szóltam a többieknek, hogy jöjjenek utánam. Pont odaértek, mire én sorra kerültem és amikor odaálltam a pulthoz, kitett a muki egy táblát, hogy bezárt. Mondom, most viccelsz. Nem, ő tényleg pont most zárt be, menjünk a másik irodába. Szuper, visszamentünk oda. Ott szerencsére sokan nem érkeztek időközben, így ugyanott tartottunk, elöl a problémás vásárlókkal. Észrevették, hogy fél óra múlva zárnának, ezért előkerült egy munkatárs, aki ilyen elő-ellenőrzést tartott, hogy stimmelnek-e a nevek, dátumok a bérlet kiváltásához szükséges kuponon. Eljutottunk a pultig, addigra kinyitottak még egyet, mert már mögöttünk is álltak. Ott mondtam volna a helyfoglalási kívánságokat már, amikor mondta, hogy ahhoz külön még sorba kell állnunk. Mondom jó. Korábban ezt együtt lehetett intézni. Összesen egy óra volt, mire sikerült 9 ember papírjait rendezni, de legalább megvolt. A JR Pass mérete megváltozott, már nem egy A6-os füzetke, hanem egy kis kártya, de nagyon igyekeztek, hogy azért praktikus ne legyen. Egyrészt a Suica kártyánál kb. 2mm-rel nagyobb, így a tartóba nem fér be hajtogatás vagy vágás nélkül, akkor viszont kérdéses, hogy be tudjuk-e dugni majd úgy a gépbe, hogy el is fogadja azt. Másrészt van ugyan rajta QR kód, de többször próbáltam és eddig még csak egyszer engedett át azzal (azóta használtuk még kétszer), így az se praktikus. Foglaltunk helyet a másnapi shinkansenre és minden készen állt arra, hogy elinduljunk Osaka felé.