Első napunkon reggel egyből kocsiba vágtuk magunkat, hogy megnézzük a sineau-i piacot, ami állítólag a legnagyobb (ehhez még lesz hozzáfűznivalóm). Kicsit macerás volt parkolóhelyet találni, az utcák annyira szűkek a városkákban, hogy szinte csak úgy lehet kellemesebben elférni, hogy az ember behajtja a tükröket.
A piac nagyon jó, mindent lehet kapni a házi termékektől kezdve a komplett ruhákig. A legelső standon elcsábultunk, vettünk helyi kolbászt és sajtot, később vadásztunk hozzá házi paradicsomos kenyeret. Befigyelt két nyári nadrágocska is, jó szellős (és még alkudva is tuti lehúztak). A fél piacot haza tudtuk volna cipelni, az biztos, tele van nagyon jó dolgokkal. Ja és odafelé áthaladtunk Pina városán. Ezt csak úgy érdekességképpen.
Délután úgy döntöttünk, hogy ropogósra égünk és a sok eszünkkel 12-től 4-ig kifeküdtünk a tengerpartra a Playa de Muron. Sok ember van, de nem elviselhetetlen, árusok kószálnak, de nem rettentően zavaróan, a tenger tökéletes 🙂
Este szerettünk volna elmenni még naplementét nézni, de a kétharmad leszavazta, meccset néztünk és közben sangriát ittunk, paellát és pizzát ettünk, de csak az első félidőt vártuk meg, mert nem volt jó igazából (nekem főleg, mert abszolút nem érdekel :D) , de így is nagyon későn értünk haza, valami 11 környékén.
Szerdára kiderült, van egy még nagyobb piac, az incai, ez talán még inkább 😀 istenem, a hülye szóvicceim. Szóval elmentünk Incába, itt fogalmunk nem volt, hol a piac területe, de beletaláltunk és még találtunk parkolóhelyet is. Ja, napon persze, másképp még a végén nem lenne katlan a sötétszürke kocsiból.
Most már volt annyi eszünk, hogy nem mentünk egyből a strandra, kitaláltuk, hogy megnézzük a folyómedret, az északi Torrent de Pareist. Nem is annyira a torkolat a szép, hanem ahogy odajut az ember a szerpentinen és vissza, viszont eléggé idő- és benzinigényes a kirándulás és nem túlságosan kihalt. Úgy értem, buszokkal érkeznek a turisták 🙂
Az estét Port de Sóllerben töltöttük és találtunk egy olyan isteni vacsorát ettünk, hogy nem is tudom, mikor lőttünk ilyen finomat már, egy reszelt krumpli és füstölt lazac jött elém guacamole szósszal, Liz elé egy tonhal steak rukolával guacamoléval, Marci pedig grillezett kecskesajtot kért cukkinivel és paprikával. Ha valaki erre tévedne, az El Pirata volt az elkövető.
Nem maradt idő Sóller városára, így még visszatérünk a környékre 🙂