Mivel van némi gond ugye az albumokkal és ezért csúszásban vagyok, ezért összehúzom a 4 teljes párizsi napunkat, megkapjátok egyben.
1. nap, csütörtök
Reggel elindultunk Versaillesba ragyogó napsütésben, igazán szerencsénk volt. Arra számítottam, hogy egy két órát töltünk itt, de arra nem, hogy csak a sor ennyi. Szerencsére a kasszánál mondta a nő, hogy nyugodtan kezdjük az (ingyenes) kerttel és utána menjünk vissza, mert a sor csökkenni fog. Valóban, csak fél órás volt, mire eljutottunk oda, hogy beálljunk. Még szerencse, hogy nem augusztus van, hőguta lett volna ennyit a napon állni. A kert nem volt túl szép viszont ilyenkor, de legalább most is tele volt turistával (kétlem, hogy abból kevés van akármelyik random napján az évnek). A kastély hozta a formáját: csicsa termek egymás után, selfiebotok és audioguide-ok tengere.
A délután fele is elment, mire eljutottunk a következő pontig, a számomra is új Fondation Louis Vuitton épületig, ahova nem mentünk ugyan be (kutyával múzeumba itt sci-fi és nem is túlságosan érdekel a kortárs művészet minket), de mellette találtunk egy parkot, ahova legalább szintén nem mehet be kutya. Kecsegtető volt kívülről, hiszen írt vattacukrot, így kifizettük a fejenként 5 euros belépőt, de nagyon offszezon volt még, nulla vattacukor volt, a végén Marci egy salátát evett (majdnem olyan, mint a vattacukor, tényleg), én egy waffelt (hétköznapi nevén gofri). Ja, a kutya a bejáratnál maradhatott a biztonsági őrökkel, jó fejek voltak.
Este elmentünk még a Le Défense negyedbe, de sok időt nem töltöttünk itt az utcán, bevásároltunk egy 3 szintes boltban, aztán kinéztünk, de már ment le a nap (és járt le az ingyenes 1,5 óra parkolásunk), így inkább hazajöttünk és sütöttem vacsit, Marci pedig kiparkolt a kocsival egy külsőbb kerületbe.
2. nap, péntek
Klasszikus városnézéssel kezdtünk, először is eltekertünk a kb. negyed órára levő Diadalívig, útközben kávéztunk egyet és naggggyon franciásan ettünk hozzá egy (üres) croissont. Jól megnéztük a Diadalívet és tekertünk tovább.
Kimentünk a Szajna partjára, majd mivel innen ellenfényben lett volna az Eiffel-torony, ezért a Mars mezőre mentünk, ahonnan viszont tökéletes volt a kép, már ha nem számítjuk, hogy le volt zárva az épület alja. Kicsit messzebbre kellett menni, hogy a szép zöld fű ellentételezze a ronda fém kerítést.
Beiktattunk egy ebédet, avokádós lazacsalátát ettünk az elején dinnyével (meglepően finom volt), majd pépesített krumpli-hal egyveleget salátával és olivás kenyérrel, illetve lefojtottam én egy créme caramellel, amire totál rá vagyok kattanva nem mellesleg.
Következett az Invalidusok dómja, amit körbesétálva már kifejezetten pólós tavaszi időnk volt.
Délután már bementünk a Saut Hermés versenyre, ahova eredetileg indultunk, utána pedig lőttünk még pár képet a folyónál.
3. nap, szombat
Ezen a napon végképp megtanultuk, hogy a piros csak egy szín, a kórház pedig csak egy épület. Félelmetes, hogy közlekednek itt. Nehogy már csak a gyalogosokat szidjam, bárhonnan bármikor előkerülhet egy bicikli, egy robogó vagy egy motor. Tényleg, még egy kávézóban a retyin ülve is.
Volt pár gond, próbálta Marci megvarázsolni a wordpress albumokat, mint látjátok, ez azóta is sikertelen, amint lehet, visszaköltözünk oda. Délben bementünk és lefotóztunk egy számot, majd turistamódba váltottunk és néztük a további muszájokat, mint például a Notre Dame. Tényleg, tudtátok, hogy egy kínai mártírnak is van egy kis oltár bent? Nekem ez teljesen újdonság volt, jól körbe is fotóztam, néztek is a kínai turisták nagyokat.
Késő délután még visszamentünk a szobába, hogy sétáljon egyet a kutya, majd este már metróval mentünk vissza még egy versenyszámra lefotózni.
4. nap, vasárnap
Reggel egyből a versenyen kezdtünk, majd elmentünk a maradék helyekre, amik kimaradtak, a Tülériák kertjében kezdtünk, ahol beújítottam egy párizsi pólót és nem vettem át, nehogy azonnal leegyem a cukorbomba crépes-vel. Ezután persze el kellett égetni azt a sok kalóriát, így felmentünk a Sacre Coeur templomhoz végre, majd ettünk egy környékbeli étteremben 🙂
Nem maradt más délutánra, mint a nagydíj lefotózása a Grand Palaisban, majd este elmentünk még a Louvre-hoz, hogy majd zárás után biztos kevesebben lesznek. Maradjunk annyiban, hogy ha igazunk volt és ez a kevesebb, az is baromi sok. Esküszöm, ide éjjel kell jönni, hátha úgy kevesebben vannak.
Az ötödik nap reggelén már kicsekkoltunk és indultunk el a városból, így innen a következő posztban folytatom.