Bár már túl vagyunk egy holland kiránduláson, amit nem dokumentáltam itt (annyira nem volt izgi, csak 3 nap Amsterdam és főleg barátokat látogattunk és buliztunk), de érkezik az első nagyobb idei út. Ez most elég bonyolult lesz és a Qatar sem könnyítette meg a helyzetet, de bár most változtattak, ennek örülünk. Nézzük, hol tartunk most. Mivel a poszt története a jövőben játszódik, ezért majd utólag jó lesz ez, hogy mit sikerült tartani belőle 😀

Elindulunk Pestről Dohába egy kellemes délutáni járattal, kisgép, semmi extra. Kora este megérkezünk Dohába. Itt jön az első jópontja a Qatarnak, ugyanis elmeséltük a pesti irodájukban, hogy mi történt velünk a korábbi út során (aki kimaradt volna, itt és itt meg itt olvashat róla) és hogy azóta egy fillér kártéritést nem kaptunk, pedig 16 órát késtünk, nem kaptunk rendes ételt a 2 nap alatt, csak a repülőkön (Dohában szerintük igen, ott van a kép, hogy mit adtak egy ötcsillagos társaságként), pedig 6 órás várakozásaink voltak a reptereken, valamint buktuk a tokyoi hotelünket is, mert nem lehetett már lemondani és 5 napig nem láttuk a csomagunkat se. A Vietnam Airlines legalább a sérült csomagot kicserélte szó nélkül, ráadásul egy nagyobb, jobb bőröndre. Minden dokumentumot összegyűjtöttünk, ügyvédhez fordultunk, a jogvédő iroda közben egyszer megszűnt, aztán újra megalakultak és újra felvették az ügyünket és ERRE hivatkozva a bíróság elutasította a keresetet, hogy már ezért jelentkeztünk. Az, hogy eredmény nem volt, az nem számít. Fejenként 600 euro kártérítés járt volna (ami lássuk be, a világ egyik legnagyobb légitársaságának, pláne arabnak semmiség). Szóval ezt előadtuk a jegyvételkor és úgy van, hogy az irodának van egy kredite, amit különleges eseteknél felhasználhatnak, hogy kedveskedjenek az utasoknak. A Qatarnál, ha nem akciós jegyet vesz az ember, akkor vannak kiegészítő csomagok: 8 órás átszállás esetén fizetik a vízumot (intézik is), a taxit, a hotelt, illetve több, mint 11 órás az átszállást, akkor az étkezést is. Na most mi persze akciós jegyet vettünk, viszont az iroda úgy döntött, a saját krediteikből fedezik ezt a mi csomagunkat, hogy kicsit kompenzáljanak. Itt jegyzem meg: ez a pesti iroda kedvessége, a qatari főnökség egy szalmaszálat nem tett ezért keresztbe.

Tehát megérkezünk Dohába, a kezünkben levő papírkával megyünk a külön pulthoz (remélhetőleg most ez igaz lesz, nem úgy, ahogy Saigonban “várnak már minket, visznek a hotelhez”), megyünk a hotelbe, elfoglaljuk a szobát és körbenézünk az esti Dohában. Minek aludni ugye 😀 Reggel 5re visszamegyünk a reptérre és irány Tokyo, végre most a Hanedára érkezünk (ha a Qatar is úgy akarja). Életünkben először végre egy Dreamliner gépen utazhatunk, ami egy viszonylag új dög és még sose próbáltuk 🙂

Este érkezünk Tokyoba és egyből leadjuk az egyik bőröndünket egy csomagküldő szolgálatnál, mert az nem utazik velünk egy hétig, felesleges, ennyi időre elférünk egy csomagba is. A március 15-ét Tokyoban töltjük, találkozunk egy-két barátunkkal, eszünk finomat, meg ilyenek, ezt úgyis dokumentálom majd.

Március 16-án hajnal 2-kor indul a repülőnk a Hanedáról, méghozzá Seoulba 🙂 Dél-Koreában úgy sem voltunk még. Seoulban töltünk pár napot, azután levonatozunk Busanba (gyorsabb, mint a kocsi, olcsóbb, mint a repülő), ahol két napot töltünk és 1,5 napot kirándulunk vidéken. Busanból repülünk vissza Osakába. A visszarepülés napján egyből átmegyünk Kyotoba, ott alszunk és kirándulunk egy napot, majd megyünk tovább Shizuokába dolgozni.

Innen kicsit még katyvasz a program, de Hakone környékén fogunk bóklászni, Kamakurában a seggére csapunk a bakancslistának, hiszen meglátogatjuk a barátainkat és két napot náluk töltünk. A tervek szerint március legvégén érkezünk Yokohamába, ahol végre elmegyünk egy baseball meccsre egy korábbi játékos barátunkkal, majd Tokyoban és a környéken töltünk még 4 napot.

Visszafelé sikerült meglepetéssel szolgálnia a Qatarnak, ugyanis a nyári szektorra törölték a Haneda-Doha járatot, kitalálták, hogy repüljünk a Naritáról. Na mondom, szó nem lehet róla. Oda foglaltunk már hotelt előző éjszakára a Haneda mellé és semmi kedvünk két órát vonatozni ezért. Kinéztünk egy másik járatot és így végre repülünk a Quantas légitársaság gépével is, ami egy Boeing 747-es (juhujuuuu) Hong Kongba. Úgy választottuk a járatokat (nem volt feláras), hogy délben érkezünk és éjfélkor repülünk tovább, szóval egy instant Hong Kong városnézés belefér.

Na most ez a terv 😀 Ha feliratkoztok a FB-oldalra itt, akkor ti is figyelhetitek, mit sikerül ebből megvalósítani 🙂