március 13-14 – amikor a Qatar szépíthetett volna

Először 2010-ben utaztam a Qatar Airways gépén, akkor a Bécs-Doha, Doha-Hong Kong vonalon. Minden annyira jól ment, hogy amikor 2013-ban Japánba akartunk utazni, kifejezetten javasoltam őket – nem jött be a dolog. Erről itt és itt olvashattok. Most nagyon akciózták a jegyeiket és annyira alá mentek a többi légitársaság árának, hogy nem tudtunk rá nemet mondani, gondoltuk, hátha most annyira jó lesz, hogy az előző rossz emléket elhaványítja. Őszintén szólva a repülés résszel nincs gond, sőt. Jó nagy lábterünk volt a Budapest-Doha vonalon és ezt most a Doha-Tokyo (HND) gépén írom (Boeing 787 Dreamliner) és kényelmesen elférek, pedig a hátizsák is a lábam alatt van. A személyzet az első gépen nem volt extra, de gond sem volt velük. Mögöttem egy idióta magyar család ült, a gyerekük Marci gerincét rugdosta, én a játékmániás anyukát kaptam, akire rá kellett szólnom, hogy igazán jóle esne, ha nem izomból ütné a fejemet pár másodpercenként. Persze muszáj volt tapsolni leszálláskor, anélkül nem megy…

WordPress Image Gallery Plugin

Van a Qatarnak egy kiegészítő szolgáltatása, amit mi nem vehettünk volna igénybe, mert akciós jegyet vettünk (FYI: olyan turbulenciában írom ezt, hogy nem mindig találom el elsőre a kívánt betűket), de a korábbi kellemetlenségek miatt mi megkapjuk, tehát ők fizetik a vízumot, szállást, étkezést és a transzfert a hotel és a reptér között. Ja és lábjegyzet: együtt utaztunk Gyurta Danival, pár sorral előttünk ült. Most már boldogan halok meg 😀

2016-1-3775

Menetrend szerint megérkeztünk Dohába, ahol mentünk a hotel tranzit pulthoz. Azt mondták, hogy vagy a The Airport Hotel, vagy az Oryx hotelben leszünk. Ehhez képest mondtak egy hotelt, amiről sose hallottunk. Nagy nehezen befogtuk a netet, ránéztünk és eléggé le is húzták, ráadásul jó 20 percre volt a reptértől, ami egy hajnali 5-ös transzfernél érzékenyen tudja érinteni az ember alvásidejét. Az immigration pultnál annyi ember volt, amennyit rég láttam. Várakozás közben kitaláltuk, hogy most kellene megreklamálni még a hotel, mert tartottunk a rossz kritikákkal rendelkező hoteltől. Visszaszaladtam a hoteles pulthoz, de csak egy hotelt mondtak, amire lehet esetleg cserélni. Itt hibáztunk: addig győzködtem őket, hogy rossz ez a hotel, hogy törölték az első verziót és átraktak a másikba, viszont ekkorra már rákerestünk és bizony ez még az elsőnél is rosszabbnak tűnt. Megkaptuk a fejenként 100 ryalra szóló étkezési utalványt és futottam vissza a beléptetési pulthoz. Ritka bunkó volt a személyzet, odafutottam, mert ott várt már Marci és nálam volt minden papír, erre számon kért, hogy miért vagyok ott, miért nem vártam ki Marci mögött azt az EGY embert. Mondtuk, hogy együtt vagyunk és a hotel miatt futottam csak vissza, de nem értette elsőre, nagyon vágta a pofákat és rákérdezett, hogy beszélek-e angolul. Csak azért nem válaszoltam rá azt, hogy „én igen – és te?”, mert tőle függött az, hogy beléphetünk-e az országba. Csináltak fényképet és megkaptuk a pecsétet. Kimentünk és ránk ugrott egy porondmesternek öltözött emberke, aki tovább vitt egy öltönyös pasihoz, hogy majd ő intézi a fuvart. Utóbbinak az esett ki a száján az egy órás sorba állás és hotellel maszatolás után, hogy 40 perc kb. és elindulunk. Ahogy szoktam, nőiesen elmagyaráztam neki, hogy remélem, hogy viccel. 15 perc múlva jött, hogy indulhatunk.

Este 9 is elmúlt, mire Miss Daisy ráérős indiai reinkarnációjával a hotelbe értünk. Kívülről jól nézett ki a szálloda egyébként, kértünk egy magasabban levő szobát, meg is kaptuk a 29. emeleten. Szerintem ez is hiba volt, a hotelnek 4 épülete van, ebből egyet felújítanak és ahogy elnéztem, ahhoz a toronyhoz nagyon nem nyúltak még, amiben mi voltunk elszállásolva. Emberrel nem nagyon találkoztunk, a szoba dohányzós volt és olyan szar, hogy csak azért nem mentem le hisztizni miatta, mert már fáradt voltam és csak pár órára kellett úgyis.

WordPress Image Gallery Plugin

Egyből lementünk a 4. emeletre, hogy ott megnézzük a boltot, illetve a 6 éttermet. Azt mondták ugye, hogy a 100 ryalt levásárolhatjuk ott. Azt felejtették el csak mondani, hogy nem ám akármelyik étteremben, hanem az emelet egyik sarkában van egy rendezvénysátor felhúzva és ott abban a melegentartókból vehetünk svédasztalos rendszerben ki kaját. Én komolyan mondom, ha bármilyen más szolgáltatását nézzük a Qatarnak, ami nem maga nettó a repülés, hanem neadjisten van valami közbeeső szolgáltatás is (ami Európából indulva elég kivédhetetlen, hacsak nem Dohába vágyunk), akkor az csapnivaló. Dohában úgy a reptéri alkalmazottak, mind a hotelben levők úgy beszéltek az emberrel, mintha valami aljanép lennénk, pedig mi mindig törekszünk velük az udvariasságra, még akkor is, ha éppen dühösek vagyunk. A hotel és ez a kajakupon meg aztán a legalja volt.

WordPress Image Gallery Plugin

Vacsi után be akartunk menni kicsit a városba, bár már késő volt, de ha már ötödször vagyunk az országban, legalább nézzünk körbe kicsit. Kóvályogtunk a hotel körül, mert térkép híján nem láttuk át a környékbeli építkezések tengerét, aztán lecsaptunk egy taxit inkább. Megbeszéltük vele, hogy mi nem tudjuk, hova akarunk menni, ő meg 20 ryalért elvisz. Végül csak pár sarokra voltunk a tengerparttól, ahova indultunk, szóval neki jó üzlet volt. Doha amúgy semmi extra, láttunk éjszakai ninja hanamit (ninjának a muszlim nőket hívom, akik feketében járnak, hanami pedig a japánok ünnepe, a virágnézés, amikor kiülnek a parkba). Úgy fest, nappal nem túl jó az idő ahhoz, hogy lemehessenek a játszótérre a gyerekekkel. Ja és láttunk egy mobiltöltő-állomást. Igazán figyelmes 🙂

WordPress Image Gallery Plugin

Kószáltunk egyet a városban, aztán félájultan beestünk az ágyba, hogy másnap repülhessünk még egyet. Szerencsére nagy izgalom nem volt, hajnalban kibuszoztunk a reptérre, aztán 9 órácskát repültünk. Egyszer volt egy nagy turbulencia, amikor az egyik nővérke is becsapta magát az első szabad ülésbe (előttünk) és gyorsan bekötötte magát. Az álmoskönyv szerint ez nem jelent jót 😀 De megúsztuk, hogy még egy pár turbulenciát elkapjunk, aztán belecsapjanak minket a Haneda betonjába. A kaja a gépen igazán finom volt, a sztyuvik a japános kedvességet produkálták, a Dreamliner pedig igen fasza kis gépecske.

WordPress Image Gallery Plugin

A csomagunk nagyon lassan érkezett meg és kicsit össze is vágták a bőröndöm ruhácskáját, de ez sejthető volt. Az én bőrimet fel is adtuk Kakegawába, az nem utazik velünk tovább most egy hétig, amíg mi mászkálunk jobbra-balra. Tokyoban eső várt szokás szerint. Elfoglaltuk a szobácskánkat, lementünk a kisboltba és most elvileg alszunk. Elvileg, mert álmosak természetesen nem vagyunk :-/