Nehogy nekem azt higgyétek, hogy Osakában nem mentünk el sehova, bár tény, hogy elfoglalt minket a hajam levágatása és pár “normális” nap a városban. Az egyik szép napot például teljesen kirándulással töltöttük, a belga kápolnában kezdtünk.

Azt kell tudni róla, hogy egy magas épület egyik felső emeletén található, ahol egy fancy hotel is van, komplett berendezéssel nyugatias esküvőkkel. Meglehetősen… furcsa.

Mivel szép őszi vasárnap volt ezen a napon, úgy döntöttünk, nincs jobb ötlet, mint a kb. 40 percre levő Minoo parkba menni és az ottani tömeggel átkozni el magunkat. A parktól én kicsit többet vártam, bár nem csúnya és a vonaton kívül végülis ingyenes program.

Na most itt történt meg az a tipikus dolog, ami csak velünk szokott. Marci kitalálta, hogy sétálva menjünk át a Katsuoji templomhoz. Jó, ez úgy kezdődött, hogy azt hittük, egy vízesés a hegy tetején van és egy templomkomplexum nem lehet magasabban. Long story short: de igen. Több, mint egy órát hegymenetnek mentünk az út mentén. Egyedül az vigasztalt, hogy ha taxival mentünk volna, az még rosszabb ötlet lett volna minden tekintetben, mert gyalog is lenyomtunk sok autót. Útközben elsétáltunk parkolók mellett is, ahol ki volt írva, hogy 2 órás várakozás van, hogy egyáltalán bejussanak.

Nagyon megszívtuk utána is. Egyrészt hülyék voltunk, nem figyeltünk rá, hogy elvileg zártak, de mégis engedték be tovább az embereket és felkapcsolták a fényeket. Az történt, hogy ezen a napon meghosszabbított nyitvatartás volt, hogy a kivilágított templomot is meg lehessen tekinteni. Mi kimentünk, mert azt hittük, hogy csak lesz valami buszlehetőség még visszajutni a városba, tévedtünk. Annyit tudtunk elérni, hogy egy közeli hotel portájáról hívtak nekünk taxit, ami egy laza 45 perc alatt fel is tudott jönni értünk a vízeséstől (kb. 3km).

Nem is meséltem még, hogy most aztán sikerült de facto a kurvanegyedbe foglalnom szállást. Nem egyszerűen úgy, ahogy Tokyoban vagy más városokban a simogatóbáros környék, ahol feltűnően sok a virágbolt és a taxis, hanem egy olyan hely, ahol a kis lámpás házacskáknál bent ülnek a lányok párnákon és mellettük ott ül egy madame, aki ajánlgatja a portékát. 11 ezer yen egy kör, ahogy figyeltem a kiírásokat (fotózni szigorúan tilos, sok lány alapból el is takarja az arcát, ahogy meglátja, hogy külföldiek közelednek) és sok helyen csak japánokat fogadnak. Elmondható, hogy én voltam az egyetlen nő, aki sétálgatott este itt.

Itt egy album a többi sétáinkból, amelyeknek során betértünk még a Namba Yasaka szentélybe, illetve egy napot töltöttünk a városban biciklizéssel is.