Nem két egymás utáni napon voltunk ebben a két városban sem, de ez nem fontos. Nyilván ezért kezdem ezzel a posztot amúgy 😀 Na mindegy. Csak mobilt vittem magammal Himejibe, fényképezőt nem.
Narában mázlink volt, nem volt olyan nagyon hosszú a sor a házi mochihoz, így majdnem mindenki kipróbálta. Később sült édes burgonyát is ettünk útközben. Először a Kofukuji templomhoz mentünk, be is mentünk a Buddhás nagyterembe és a goshuinhoz kaptunk kis origami szarvast is.
A Todaijihoz úton exponenciálisan nőtt a turisták és az őzikék száma is, de nem volt annyira tragikus, mint Kyotoban. Most sokkal szelídebbek voltak amúgy az utóbbiak.
Nagyon szép fényeink voltak az Isuien kertben, így rommá fotóztam magam, holott már kétszer voltam itt bent is.
Volt időnk, így kényelmesen, tovább növelve az őzikék belét mentünk át a Kasuga Taishához, ahol láthattunk egy shinto esküvő egy részét is. Elfelejtettem mesélni, de Nikkoban temetésbe szaladtunk bele, így most akkor ez is megvolt.
Úgy volt, hogy este még múzeumba megyünk, de akkora dugó volt a városban, hogy csak gyalog lehetett volna közlekedni, az én buszom például összesen egy 25 perces út lett volna, ehhez képest az első megállóig 45 percet álltunk a “forgalomban”. Én mondjuk bealudtam. Így történt, hogy végül mindenki evett valamit, én az állomásnál egy kis rántott halat és rákocskákat.
A Himejis napon kiderült, hogy teljesen felesleges volt az aggodalmam, hogy kevés cserifát fognak látni a manóim, mert a kert 1600 cserifája teljes pompában virágzott. Ide én nem mentem be velük, leültem kicsit a laptoppal az ölemben dolgozni. Volt már rosszabb irodám is, meg kell mondanom.
Mivel vettünk erre a napra egy bérletet, kérdés nem volt, hogy a délutánt a Shosha-hegyen fogjuk tölteni az Engyoji komplexumban. Nem is tudtam, hogy itt is ennyi cserifa van egyébként. Nagy feltöltődés a fák és a faépületek között sétálni a hegytetőn. Sajnos most bambuszbot kevés állt rendelkezésre, pedig úgy az igazán jó 🙂 A hegyre amúgy nem sok külföldi jön fel, most is csak kettőt láttunk rajtunk kívül és alapjáraton kevesen voltunk egyébként is, talán ha harminc látogató volt bent.
Este még Kobéban kiszálltunk, a többiek ettek jó kis marhát, én csak mászkáltam egyet és letoltam egy sült édesburit.