Mivel az idei cserivirágzáskor hamar kezdtek betelni a kyotoi szállások, így Osakából ingázva utaztunk két napon Kyotoba, ezek nem egymást követték, de egy posztba húzom őket, hogy átláthatóbb legyen.
Most, hogy újra beindult a turizmus Japánban, még fontosabb az, amit előtte is vallottam: korán menjetek az ingyen látogatható helyekre, ilyen az Arashiyama bambuszerdő is. Magam nem vagyok nagy rajongója, mert már reggel 7-kor is rémes a tömeg, aztán ez kezelhetetlen lesz, pont a bambuszok szépsége és nyugalma vész el az egészben.
Egyébként nem meséltem, hogy a Tokyo-Osaka shinkansenen egy mexikói pár mellett ültem, beszélgettünk kicsit. Először voltak az országban, 10 napra jöttek és félelmetes összeget, 2900 eurot költöttek a repjegyükre fejenként. Nem nagyon volt tervük, így adtam nekik pár ötletet, például ezt is, hogy reggel csináljanak bizonyos programokat és legnagyobb meglepetésemre két nappal később pont Arashiyamában futottunk össze velük, szóval megfogadták 🙂 Mindenesetre nem nagy sansza van, hogy pont egy turistás városban fussunk össze valahol úgy, hogy nem tudtuk, a másik melyik napon hova megy (és nem is közvetlenül másnap).
Egyik nap sikerült reggel úgy időzítenem, hogy a Hello Kitty Haruka vonattal utazhattunk és meglepően flexibilis volt a kaller is. Felszálltunk a vonat második felébe, de ott foglalt helyek voltak. Próbáltunk előre menni, de nem sikerült, mert a középső vagonokon nem lehetett átmenni, azt írták, hogy tilos. Mi ezért leültünk, mert csak egy állomásra szálltunk amúgy is fel, ezért nem vettük el senki elől a helyeket. Elmagyaráztuk neki, amikor jött ellenőrizni és mondta, hogy ez így okés.
Szóval megnéztük a bambuszokat, de magában az erdőben sok időt nem töltöttünk.
A Tenryuji templom kertjét nem szabad kihagyni, mi is bementünk. A belépő a kertbe 400 yen, a templom főépülete 700 yen, de ha valaki bemegy a kertbe előtte, akkor csak 300 yen extra, plusz a sárkányos terem, ahol nem lehet fotózni, újabb 400 yen. Kicsit elszomorodtam, de valószínűleg a nagy turistáradat okozta a szükséget, hogy egy automatából lehessen csak WC papírt venni, így legalább annak tisztítására van keret. Itt láttam először ilyet egyébként, de később még egyszer szembe jött.
További ingyenes program a Kimono forest, ahol 600 oszlopban vannak kimono anyagok kiállítva, egy sétát abszolút megér. Ekkor már hatalmas tömeg volt az egész környéken.
Elmentünk a közeli Horinji templomba, ami úgy magában nem nagy szám, bár van egy kilátója, ami nem rossz, de itt lehet hozzájutni a megszentelt micro SD kártyához, ami nagyon menő 😀 1800 yenbe kerül és 64GB hely van rajta, ami egyébként nem is rossz ár. Hátha erre már szabad Buddhát fotózni 🙂
Találtam egy titkos kis helyet, amit szerencsére nem sokan ismernek még és kényelmetlenül odébb is van kicsit, az Adashino Nenbutsuji templomot. Maga a hely egy kisebb temető, külön van gyerekeknek elkülönített része is, a hátsó részében viszont van egy nagyon nyugis és szép bambuszerdő, abban lehet (egyelőre még) tömeg nélkül sétálni). Busszal akartunk amúgy jönni, de akkora dugó volt, hogy inkább sétáltunk egy fél órát, busszal se lett volna gyorsabb. Útközben megálltunk mosdóban és egyikünket meg is interjúvolták szokás szerint a gyerekek 🙂 Kapott jutalmul néhány origamit.
Lefelé indultunk a villamos felé, de nagyon fáradt és éhes volt a csapat (dél után jártunk nem sokkal és már mennyi mindent megnéztünk), ezért amikor találtunk egy szimpi kis éttermet és akadt hely is, nem hezitáltunk sokat és beültünk, ettünk jó áron kis házi kosztot.
Elmentünk villamossal és kicsit gyalog a Kinkakuji templomig. Ide nem mentem be, gondoltam, veszek kint egy dangot és megvárom a csapatot. Odamentem a bolthoz, hogy szeretnék azt rendelni, de mondták, hogy egyrészt nincs már, mindet elvitték, másrészt zárnak. Elszontyolodtam, de mit van mit tenni, leültem várakozni. Bezárt az üzlet, majd jött hozzám egy ember ki, hogy itt van egy friss dango. Amikor ki akartam fizetni, tiltakozott, hogy ingyen van. Ismét egy kedves momentum, amik meglepik az embert.
Lesétáltunk még a Kamishichiken gésanegyeden át a városba, az mondjuk annyira nem bumm környék, de legalább lefelé visz az út. Később buszra szálltunk és az estét a Yasaka szentélynél töltöttünk, ahol matsuriféleség volt, sok utcai ételessel. Legnagyobb döbbenetünkre találtunk az egyik árusnál egy 20 filléres érmét az áruk között. Nem hoztuk el.
A második kyotoi napon a másik ingyenes programnál kezdtünk, a Fushimi inari taishában. Egész korán értünk ide, kifelé menet már itt is irgalmatlan tömeg volt. Én elsétáltam először a kapukhoz, ahol még lehetett emberek nélküli képeket készíteni, majd megnéztem az Araki szentélyt, ami gyakorlatilag a Fushimi komplexumhoz tartozik. Láttam képeslapokon egy fekete cicát, majd személyesen is összefutottam vele. Itt is van egyébként egy ismeretlen bambuszerdő, de ez azért annyira nem ápolt, mint az előző tippem.
Északra mentünk, a Higashiyama Jisho-ji templomba, amit amúgy Ginkakujinak nevez mindenki, az ezüst templomnak. Voltam már itt, de most sokkal szebbek voltak a fények, így egészen sok képet készítettem a séta alatt. Ide útközben egyébként megint beültünk enni valamit, mert a Filozófusok ösvényén eléggé levirágzott a cseri és azt a sétát váltottuk ki ezzel. Házi udon tempura rákokkal.
Mivel a nyúl éve van idén, szinte kötelező volt elmenni az Okazaki jinja nyuszis szentélybe. Legutóbb, amikor voltam, alig volt valaki, természetesen most dugig tömve volt.
Nem túl sok idő maradt a Heian szentélyre, mert időben oda kellett érni még a Nijo kastélyhoz, de azért körül tudott nézni mindenki. A Nijo még mindig nagyon szép, csak sajnáltuk, hogy nem lehet bent fotózni. Nem maradtunk az esti kivilágításra, hideg is volt és fáradt is volt mindenki.
