Miyazakiban ébredtünk hát, méghozzá ragyogó napsütésre végre. Ilyesmi időjárást remél az ember mindig. Először elgurultunk a Hyuga Keishuen kertbe, ingyenes, csak picit nehéz megtalálni.
Megálltunk egy kilátónál, hogy megnézzük, kék-e még a tenger és így találtunk a közelben egy kis szentélyt, kikerestük a térképen és beugrottunk ide. Kellemes kis séta volt, ez volt az Aoshima szentély.
Útközben volt még egy Totoro-megálló, ide is beugrottunk. Ez annyira nem volt jó, de úgyis útba esett.
Megérkeztünk a nap fénypontjához, ez volt a Sunmesse Nichinan. Annyit tudtam csak róla, hogy maoi szobrok vannak a tengerparton, mint a Húsvét-szigeteken. A valóság az, hogy van egy 1000 yenes belépő (és egyben parkolási díj) és igazából ez egy park egy kis múzeummal (mondjuk egy szó nincs kiírva angolul). Jól szórakoztunk majdnem végig, volt hinta, sétáltunk, szép kilátás, napfény… Aztán találkoztunk kínai turistákkal. Felemlegetni se szeretném, annyira rossz szituáció lett belőle, inkább elfelejteném. A hely maga nagyon szép volt, az éttermet nem próbáltuk ki.
Sajnos ment lefelé a nap, így már csak az Udo szentélybe mentünk el. Nem, nem a Klinikák Udoja a hely névadója 😀 A hely fénypontja az, hogy egy része egy sziklában van és van előtte egy nagyon szép, sziklás tengerpart. Aki esetleg kocsival érkezik: egészen a bejáratig is el lehet menni, ne álljatok be a legelső adandó parkolóba. Ideális látogatás egyébként a fények szempontjából, ha olyan délután 1-2 körül érkezünk.
Muszáj egy külön albumot szánni a nichinani szállásunknak. Egy egész házacskánk volt, szerintem akár 6-8 embernek is megfelelő lett volna. Ingyenes parkolás járt hozzá, reggeli nem. Eléldegélnék egy ilyen házban, csak nem itt, messze mindentől.
