Pénteken elindultunk Münchenbe, hogy három napot itt töltsünk Marci unokatesóinál, majd kedden innen repüljünk a körútra. Hogy minden tökéletes legyen, ezen a hétvégén van a Munich Indoors, nagy lovas esemény, akkreditáltunk, hogy be tudjunk menni fotózgatni, de baleset érte a nagy obimat, Marciét pedig elküldtük Pestre, mert eladósorba került, így dolgozni nem kellett már bemenni.
Amikor tavasszal megjöttünk Indiából, indiai ételrendelést ajánlott a buszmegállóban a reklámtábla. Most, hogy végeredményben Japánba indultunk, sushit javasolt, hátha kedvünk van hozzá. Beszélgessünk a célzott reklámokról 😀
Pénteken nem csináltunk semmi izgalmasat, találkoztunk Chrisékkel és hazajöttünk, aztán vacsiztunk egyet.
Szombatra azt terveztük, hogy megnézzük a Nymphenburgot, mert én még nem láttam, de nem jött be, mert nagyon esett az eső. Kicsit behoztam az alváslemaradásból, aztán elindultunk a városba, mert egyrészt sikerült elhagynom a kedvenc sapkámat valahol, másrészt egy barátnőm, akit nem láttam már 1,5 éve, éppen a Munich Indoorson dolgozott, muszáj volt meglátogatnunk. Voltunk vagy tíz boltban, sehol nem volt jó sapi olyan áron, ami megfelelt volna.
Útközben szembejött a BMW Welt, ahova benéztünk, még éppen nyitva volt (és bent jó erősen ment a fűtés). Klassz hely, meg kell majd egyszer néznem a gyárat is (Marci már látta, csak nekem lenne újdonság).
Elmentünk a lovas versenyre, nagy nehezen bejutottunk, de hihetetlen számomra, hogy nem tartanak eligazítást itt se a szekunak, hogy hol kell bejutnia a sajtósoknak és hogy jut el oda. Fél órát keringtünk az esőben, mire végre az egyikük beengedett minket és elmagyarázta, hogy merre kell menni átvenni az igazolványainkat.
A hely amúgy egy szokásos verseny, pár után már semmi újdonságot nem nyújt. Vettünk végre nekem két sapit, az egyik lovas, a másik nagyon pihepuha és meleg. Találkoztunk Szandival és Citával (kollégája), Szandi belezúgott a sapimba és lett ikersapkánk 😀 Állat menő, mint a tiniknek.
Ezután bementünk a városba, mert találtunk egy reményteli japán éttermet, egész pontosan egy rámenezőt és tényleg.
Japán nő vezeti, így volt lehetőségem csacsogni japánul, de az étel is kifogástalan volt. Kicsit drágább, mint kint, de ezt tudjuk be annak, hogy itt sokkal kisebb vevőkörből kell kihoznia annyi pénzt, amiből megél, tehát érthető.
A vasárnap nem volt túl izgalmas, megint esett az eső. Itthon punnyadtunk egész nap, este pedig elmentünk a közeli görög étterembe vacsizni. Hétfőn jöhetett a szokásos becsekkolás, utolsó pakolászások és ilyenek.