Reggel metróra ültünk és elmetróztunk egészen Delhi déli oldalára, mert úgy tudtam, ott van egy templom, amit érdemes megnézni, a Shree Adya Katyayani, ami ingyenes, bár bent nem lehet fotózni. Szerencsére ebből csak annyi volt igaz, hogy ingyenes.

Útközben láttunk egy másik szép helyet, de nem lehetett bemenni, éppen valami katonai találkozót rendeztek benne.

A tempiben szokás szerint le kellett rúgni a csukát és megőrzőbe tenni. Mentünk egy kört bent, ilyen a hely:

Ami viszont meglepett, hogy szemben ezzel a templommal volt egy nagy komplexum, amit se a Google térkép nem jelzett, se semmi más, ez volt a Shaktipeet Mandir (ha jól értelmeztem a táblákat). Az egyik legszebb hely volt, ahol Delhiben jártunk. Volt egy nagy piros majomszobor is, bár teljesen nappal szemben volt, amikor ott jártunk. Néha vannak fejlövései az indiaiaknak is, volt egy iskola a környéken és a mandir és az iskola egyik udvara közös volt. Nagy kerülő lett volna körbemenni, ezért gondoltuk, ha bárki indiai is ki-be járkál az iskolai kapun, akkor mi is ott megyünk ki. A biztonsági őr nagyon integetett (messzebb volt éppen, mert pletyizni muszáj itt), hogy ki ne merjünk menni azon a kapun, hanem menjünk vissza a mandir kijáratához. Aham, mondom, de. Azért megyünk extra fél kilométert, mert mi nem vagyunk indiaiak, mert azokkal nem volt baja, pedig ott is érkeztek a mandir felől.

A közelben volt Delhi legnagyobb plázája, amiről aztán kiderült, hogy 3 pláza egy rakáson, szinte egybenyitva (persze azért volt külön átvizsgálás mindegyik bejáratánál). Jó volt egy kicsit a megszokott, nyugis, tiszta, illatos világban lenni, ahol nem kunyerál senki, nincs kosz, büdös és szemét. A boltok mondjuk egy fillérrel nem voltak olcsóbbak, mint az osztrák tesóik, ez meglepett. Az éttermek viszont olcsóbbak voltak, két fogásos menüt ettünk (választani lehet több ételből) a GTI Friday’s-ben korlátlan italfogyasztással kb. 700 forintért fejenként. Azért ezt megnézném bárhol máshol a világon 🙂 És kipróbáltuk a tömény cukorbetegséget okozó cinnabont is végre, amit annyira tolnak most éppen Japánban. A biztonsági ellenőrzés egyébként az autóknál a legkeményebb (gyalogosoknál sok értelme nincs, a kaput le se szarják, aztán átsimítanak vagy kézzel, vagy egy kézi detektorral), benéznek a csomagtartóba és a motorházba is. Hogy utóbbinál mit keresnek, nem tudom. Sült csirkét? Olajszivárgást? 😀

Fogtunk egy tuk-tukot és innen a Lotus Bahia templomhoz mentünk. Ez egy általános meditálóhely, nem egy vallás saját temploma, ha bemegyünk, nincs fő pontja, ezt azért építették, hogy tudjanak az emberek meditálni. Teszem hozzá, nem értem, miért kell ehhez egy ekkora épület, ráadásul pont turisták társaságában kicsit problémás lehet az agyunk kiürítése. Az épület maga nagyon szép, hasonlít az operaházra Sydneyben. Itt is valami katonai móka volt a közelben, ezért elvileg földi halandók nem mehettek körbe, csak nagyon szabályozottan be a tempibe, ott leülni, amennyit szeretnének és ki. Mi megdumáltuk egy helyi alkalmazottal, hogy hadd menjünk át a másik oldalra, mert onnan süt a nap, így tökéletesen emberek nélkül is tudtunk lőni pár szépet, nagyon megérte.

Nem volt több energiánk, pedig nem is mentünk sok helyre, úgyhogy innen haza vitt a lábunk, főleg, hogy tudtuk, másnap 5-kor kelünk, mert megyünk kirándulni. Agra következik 🙂

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *