Ott hagytam abba, hogy elmentünk vacsizni szombat este. Az utcán az egyik részt nagyon szerették a madarak, vagy száz veréb ült egy rakásban a vezetékeken a magasban és hogy úgy mondjam, telibe szarták a világot, rendesen került mindenki, hogy ne kelljen elmenni alattuk.

Volt olyan étterem, ami tetszett (csupa kis fabox, térdelve ülős, hangulatos), de ott csak a bárpultnál volt hely, így inkább kerestünk tovább. tavaly ugye ebben a városban szívtuk nagyon meg a tempurás vacsit (gyk. a számla többszörösét fizettük és nem tudtuk megkérdezni se, hogy miért, hogy a csak japánul írt étlapon miért volt olcsóbb), így azt a környéket kihagytuk és jól tettük. Egyrészt találtunk egy főleg használt fényképezőket áruló boltot, ahol olcsón pár éves gépeket lehet guberálni. Szó szerint, mint egy turkáló, minden 700 yenbe kerül (kb. 1500Ft), obik, 4-6-8 éves digit kompaktok (nem mind működik és nem mindegyikhez van akksi se, töltő egyikhez se), obik, analóg gépek, édesek voltak, de némelyikből nem spórolták ki az anyagot, fizethetnénk a túlsúlyt a repülőn, ha vennénk párat.

Tegnap este csak csöpögött, reggel elviselhető volt, mire kiértünk a pályára (negyed óra), már vállalhatatlan, délután meg kitört a tájfun. Egyszerűen olyan vihar lett, hogy a jégeső kombinálódott az orkánszerű széllel meg néha sima eső esett – vízszintesen. Néző természetesen nulla, az élelmesebb rokonoknak feltűnt, hogy tudják nézni a fedeles emeletéről a pályát, a többiek hazamentek. Most itt ülök és kint fúj a szél ugyan, de süt a nap, alattam nagy tócsában áll az esővíz, amit a lábunkon hoztunk be a standra, kivéve, amikor beesett az ajtón a zuhé. Esernyők mindenhol, összefagyott, vizes ruhás emberek. Esküszöm, irigylem a lovakat, hogy rajtuk cserélgetik a takarót meg bezárják a boxaikat.

Egyébként tegnap este végül a 7 eleven üzletlánc belsős éttermében kötöttünk ki végül vacsizni, ahol, mivel nagyon akartunk halat enni, valami egészen mást ettünk, a képeken mellett ott van, hogy mi micsoda. Ami meglepőbb volt az, hogy Boogietól a Japánkert című dalt hallottuk a rádióból az étteremben. Mennyi az esélye ennek úgy milliós nagyságrendben, hogy két magyar ül egy kis japán falu még kisebb éttermében, rajtunk kívül kizárólag japánok vannak és egy magyar dal szólal meg?

Ma a verseny után, ha nem esik, akkor elmegyünk a kis gépért a boltba, aztán szálloda a csomagokért, rövid megálló a pecsétért Shizuokában meg akkor lehet, hogy vonatot is cserélünk (többféle shinkansen van, amelyik itt megáll, az sok városban megáll, ami ott, az viszont legközelebb csak majdnem a célállomásunkon) és visszavágtázunk 2,5 napra Yokohamába, ahol a turisták gondtalan életét fogjuk élni. Legalábbis ebben bízunk.