Tegnap este átjöttünk Yokohamába, olyan 1,5 óra út volt. Leszálltunk Shizuokában pecsétért és kajáért, így egy könnyű bento a vonaton, kis szendergés és már le is szállhattunk. A lovardában egy kisebb ebédet kaptunk napközben, szintén bento. Miután hulla fáradtan megtaláltuk a hotelt, leraktuk a csomagokat és elindultunk valami rendesebbet enni. A kínai negyed szélén lakunk, így ide mentünk be, de sok étterem már zárt (furcsák kicsit, de 9:30 körül a fél városrész zárva volt). Aztán találtunk egy éttermet, ahol ettünk egy közepes kaját. Baj nem volt vele, csak hasra se estünk, rendben volt. A leves rémes volt, az érzékenylelkűek miatt nem írom le, mire hasonlított a zselés állaga, az okosabbak meg ebből rájöttek. Alább egy rakat kép az elmúlt 36 óra kajáiból.
A hotelben a szobába érve amúgy kiderült, hogy rémesen bagószag van, így lementünk és elővettem az édesaranyos énemet és kérdeztem, hogy nincs-e véletlenül egy nemdohányzó szoba. Mondták, hogy sajnos csak magasabb kategóriájú szobában, de nem kell ráfizetnünk, átraknak (a 7. emeletről a 11. emeletre) egy nagyobb szobába. Extrán jól jártunk.
Reggeli után elmentünk a kikötőbe, ahol megnéztünk egy 2. világháborús hajót, a kikötőt meg egy modern mólót, ahol nagyobb csónakok szoktak parkolni, belül bevásárlóközpont (mármint a móló belsejében), kívül szép kilátás.
Kínai negyed:
kikötő:
Osanbashi móló:
A tengerparton feljebb sétáltunk és találtunk valami régi holland jellegű épületet, mintha régi vámház lenne. Most áruház van benne, előtte meg virágkiállítás volt és kutyák 🙂
Ezután jöhetett egy kis extra kikapcsolódás, a helyi vidámpark (Cosmoworld). Igazából annyira nem nagy valami, kellemes kikapcsolódás 1-2 órára, de van céllövölde meg bent egy kis játékterem is (persze, hogy doboltunk).
Volt egy kis park a környéken, ott beálltunk a sakurafotózók sorába. Végülis néha jó móka, de minden évben azért már uncsi lehet kicsit.
Itt már nem bírtuk a gyaloglást, elvonatoztunk a Bayquarter Mallhoz (metrón még mindig egyszer se ültünk ezalatt az út alatt), ahol körbesasoltunk a flancos üzletek között. Egy fogpiszkálót nem tudtunk volna venni itt, ha árultak volna ilyesmit 😀
Úgy döntöttünk, elmegyünk egy sushildába, de az istennek nem találtunk egyet se. Csináltunk pár esti képet a kikötőben, visszamentünk a szállodába és ott megkérdeztük. szerencsére a környéken volt egy, de nem kaiten (running) sushi, így nem ettünk eleget, de legalább finomat. A kínai negyedben láttunk egy anyát meg két tinilányt, mondtam, hogy lehetnének magyarok is. Hát, azok voltak 🙂 annyira nem lepődtek meg, mint mi, hogy ilyen kis országból ilyen messze találkoznak országbeliekkel, de OK. Nekünk ez volt az első alkalom, hogy magyarokkal találkoztunk itt, pedig azért már egyszer-kétszer mászkáltunk erre (én még többet ugye Hongkongban meg Kínában és ott se találkoztam eggyel se).
