Igen, megcsúsztam megint, de hé, most itt vagyok és hozom, miket ettünk, konkrét helyekkel (ott vannak a hely neve alá belinkelve a Google Maps helyek). Ez nem az összes dolog, amit ettünk, csak ami említésre érdemes.
Ahogy megérkeztünk, első este találkoztunk utasaimmal, akik a nászútjukat töltötték Tokyoban és ez volt az utolsó előtti napjuk. A Tokyo állomáson találkoztunk velük. Amíg vártunk, láttunk egy cuki kis édességest. Ezt nem tudom pontosan megmondani, hol volt, mert egy aluljáró kis boltja, de hát nézzétek, miket lőttünk. A barnás tiramisú, a másik pedig narancsos, alul zselé volt és felette mindenféle jóság.
Az esti vacsizást nem fotóztam, csak tempura volt.
Másnap elmentünk a Shinjukura, mászkáltunk és közben megéheztünk, betértünk egy sushizóba. Sajnos kevés volt nyitva és ennek relatív jó volt az értékelése. Nem mondom, hogy rossz volt a kaja, de sokkal jobbakat lehet enni kint, így ezt amolyan elkerülendő példának mutatom: Itamae Sushi Shinjuku TOHO
Muszáj volt ezt a csorbát minél hamarabb kijavítanunk, így estére egy szupi helyet választottunk, amit már mindketten kinéztünk régen. Tonhalas válogatást kértünk két főre. Nem mondom, hogy ez a legolcsóbb hely, de aki szereti a jó tonhalat, annak nem szabad ide eljönnie, mert soha többet nem fog úgy gondolni rá, ahogy azelőtt. Még a hal gerincét is megkaptuk, hozzá egy fából készült kis tompa kanalat és azzal fejtettük le róla a husit. Azért megmutatom, hogy hova nem szabad menni sohasohasoha: Maguro Mart (ha mégis lenne olyan elvetemült valaki, hogy menne ide, csak KP, no kártya).
Talán nem sokan tudják, de vannak negyedek, ahol jobbakat, érdekesebbeket lehet enni. Ilyen például a Nippori állomás környéke, ahova amúgy is érdemes ellátogatni, hangulatos sétahely kis boltokkal, nem olyan nyüzsi, mint a belváros. Ha valaki enni is szeretne, általában 11-kor nyitnak a pékségek is, érdemes megnézni előre, mi érdekel minket. Amúgy ezeken kívül sok érdekes van még, csak némelyik zárva volt, némelyiket meg már nem bírtuk, mert tele voltunk.
Itt egy albumba teszem a kis csodákat és hozzájuk a térképek (asszem mindegyik csak KP):
- kis pékség Fujiról hozott lávaköves sütővel: hitotema
- cicalábakat áruló pékség: Yanaka Shippoya
- zöldteás (meg többféle más) mochis italos: 甘味処 鎌倉 谷中銀座店
- dorayaki üzlet eszméletlen verziókkal: Clover Musubi
Hihetetlen, de még csak egyszer voltunk a Tsukiji piacon, akkor egy halas helyen ettünk, de nem ájultunk el tőle. Most a tömegtől már kezdéskor elájultunk. Május lévén abszolút nem volt szezon és úgy néztek ki az utcák, mintha egy DK-ázsiai piacon lettünk volna, ami ott megszokott, errefelé nem. Ezt betudom annak, hogy egyre több streetfooddal foglalkozó csatorna van a YouTube-on, így nagyobb reklámot kapnak bizonyos helyek. Ezt alátámasztja az is, hogy ahol kinéztük, hogy enni fogunk, oda esély nem volt odajutni, így teljesen máshol ettünk.
Az alábbi helyeken ettünk és finom volt:
- japán omlettes: Shouro
- unagi: Unagi Shokudo (ebből egyébként bőven elég egy kisebb)
- daifuku: utóbbi közelében, nevesincs hely, nem találom a térképen
- tonhalas don: az egyik üzletben ebben az épületben 築地魚河岸小田原橋棟
- édes buris hely a nyuszifülekkel (az egész édesburi): Shimizu (egy elég, frankón)
Találtunk egy cuki családi kis soba éttermet is valamelyik nap, természetesen csak KP, de finom volt. Én hideg sobát ettem tempurával, Marci egy nabe jellegű sűrű levest. A hely: Soba noodle shop
Az Asakusán két olyan helyre mentünk be, ahol amúgy ettünk már. Az első csak kicsi dangokat árul, ez az Asakusa Soratsuki, a második pedig csak teás dolgokat (ide most sor volt, azelőtt nem, de azért gyorsan haladt), ezt itt találjátok: お濃茶スイーツ専門店 雷一茶 伝法院通り店 (és itt lehet kártyával is fizetni). A teás helyen amúgy hátul van bent egy kis pult, ami be van világítva és van mögötte háttér is, nagyon “instabarát” hely, hogy lefotózzuk, amit vettünk.
Este ettünk egy nagyon finom taiyakit a közelben, a Naruto Taiyaki üzletben. Nekem amúgy a custardos a kedvencem (ez gyakorlatilag vaníliapuding), de tojáshiány van, mert valami madárinfluenza volt Japánban, így most az nem volt, így édes burisat ettem. Nagyszerű íze volt és pont jó ropogós, belül pedig puha.
Mindenképpen szerettünk volna enni sült rájaszárnyat, mert az valami mennyei csemege, de nem találtunk sehol se olyan helyet, ahol volt. Ezért kikerestük a környékbeli izakayákat és a bejáratnál megkérdeztük, van-e nekik (eihire a neve amúgy, ha valakit érdekel). Hamar szerencsénk volt és ez jó, mert esett az eső. Betértünk egy olyan kis helyre, hogy alig bírtam visszafejteni, megtalálni, de megvan, úgyhogy most elmentjük. A neve “piros kerítés”, azaz 赤垣. Nem nagyon beszélnek semmilyen nyelvet és csak japán nyelvű menü van, de pont ezért egy nagyon autentikus japán élmény, megéri a küzdelmet.
Nagyon finom japános reggeliket lehet enni a nagyvárosokban nem csak a tradicionális szállásokon, hanem akár az olcsóbb gyorsétkezdékben is. Az egyik reggelink nekünk a Sukiya Kuramae Station helyen volt, méghozzá Marci lazacos kajája 570 yen volt, az én aprított tonhalas donom pedig 590 yen (plusz kértünk még algát, mert nagyon finom volt). Én kértem hozzá menü társítást, az 190 yen volt és egy tojást, arra már nem emlékszem (a többi árat se emlékezetből írtam, neten kerestem ki).
Nem csak Nipporin vagy Asakusán lehet jókat enni. Találtunk egy jó tonhalast, bent van a JR területén, így oda be kell menni. Ehhez vagy kell egy Suica, vagy kell venni egy, csak az állomás belépésére jogosító jegyet, ez 150 yen (vagy utána lehet innen utazni valahova és akkor tiszta sor). Van reggelijük is, én áprilisban vacsiztam is, most reggeliztem, ez is kitűnő volt és megfizethető. A bolt: 築地魚河岸まぐろ一代 ecute上野店.
Ezután ettünk két édességet, egy édes buris tortaszeletet a Rapoppo ecute Uenotenben és a balra mellette lévő An-ya Hiyokoban végre custardos sütikét (ez amúgy ugyanolyan tészta, mint a taiyakié, csak a formája más a tésztának).
Találtunk egy érdekes rámenest, mint kiderült, ez amúgy egy lánc és még boltban is találtunk instant verzióban, ez az Afuri ramen, több üzletük van városszerte. Saját kajájuk a yuzus leves és nagyon ajánlom, tényleg finom. Mi ketten ettünk egyet, egy extra tojással és mellé én ittam yuzus chuhait (gyengén alkoholos ital).
Nyílt Tokyoban egy kürtőskalácsos. Van amúgy Hokkaidon és Okinawán is, de itt még nem volt. Érdekes módon koreaiak viszik. Elsétáltunk ide, kipróbáltuk. Nem rossz cucc, egészen hasonlít a magyarra, kicsit talán drágább, de van fahéjas sör hozzá, ha valaki szeret kipróbálni új dolgokat (én ilyet nem, de semmilyen sört nem iszok). Itt találjátok: Trdloトルドロ. Nagyon mókás a 3 ujjú műanyag kesztű, amit adnak mellé.
A reptérre menet vettünk még ekibent, ez olyan bento (ételmenü), amit az állomásokon (eki) lehet kapni és vonatozás közben szoktuk elfogyasztani (csak olyan vonaton szabad enni, ahol van kis asztalka, tehát pl. NEX vagy shinkansen). Marci egy melegítőset kért, végre kipróbáltuk, én csak egy rákocskásat. Mind a kettő nagyon finom volt, ilyen melegítőset fogunk majd még venni. A zsinórt meg kell húzni, aztán pár perc és csak utána szabad kinyitni és kész is van.
Jaj, majdnem kihagytam, Ikebukuron a Sunshine City -1 szintjén van egy Hello Kitty kávézó. Nem extra, nem is rettenetes, de van cukifaktora, ha valakit érdekel.
