Isteni volt hajnal 4-kor kelni, csak az tartotta bennem a lelket, hogy vártam, hogy landoljunk Lisszabonban (akkor is, ha tudtam, eső vár minket).
Ez volt a 160. repülésem, új országot és új repteret húztunk be. Kértünk reggelit, de ez nem éri meg az árát, kap az ember egy szendvicset, egy innivalót (lehet kávé vagy tea is, alkoholos nem), illetve valami csokit. Hát… Többet nem fogunk kérni.
Mindössze két hetem volt összerakni a programot úgy, hogy a szerdai repülés előtti hétvégén még teljesen átírtam a programot, mert még mindig esőt írt az elejére, így landolás után egyből autót béreltünk és a végére tettük át a fővárost. A japán utakat általában pár hétig pofozgatom, ha nem inkább egy hónapig. A váz hamar kész, de teljesen kész a program lassabban lesz.
Landolás után letettük a csomagokat egy megőrzőbe a belvárosban (4€/3 óra), majd egyből mentünk a Történeti múzeumba. Nagyobbat vártam, de nagyon szép volt és interaktív. 6,5€ a belépő jelenleg. Egyébként már az első fél órában feltűnt, ami nagyon beigazolódott: ez az ország csak hegyekből és völgyekből áll. Nem nagyon mentünk vízszintesen sehol, így aki körbejárná az országot, javaslom, előtte költözzön Tibetbe, hogy szokja az edzést. Az első pár napon végig izomlázunk volt.
Következett a szokásos nehéz kérdés: hol együnk. Ez általában számunkra egy több órás b.szakodás, mert nehezen döntünk, így most azt csináltuk, hogy már előre megnéztük az éttermeket és beböktünk sokat arra, amerre az útvonalunk vitt, így ez picit jobban ment. Mivel esett az eső, a közeli Time Out Marketre mentünk. Itt van minden, így egyből helyi dolgokat toltunk meg: grillezett polip krumplival, rákok rizzsel, ginjinha és pastéis de nata volt a menü. Nagyon-nagyon finom volt minden, abszolút megérte ide betérni, javaslom mindenkinek, joker hely.
Kis séta volt, amíg visszajutottunk a csomagmegőrzőhöz. Véletlenül a rózsaszín utcán át vitt az utunk, ami jó volt így, az eső miatt alig volt itt valaki, viszont szép, élénk színű volt minden.
Felvettük a tütüt, róla majd később mutatok képet. Egy órába telt, mire minden papírt kitöltöttek és eldöntötték, milyen autót kapunk. Szanaszét volt karcolva, mire minden sérülést bejelöltek rajta, alig látszott a kocsi stilizált képe az adatlapján. Elindultunk Portoba, megálló nélkül.
Na jó, mégis most, itt egy kép a kis Opelről:
Portoban este már nem terveztünk sokmindent, elfoglaltuk a szobát és előre kinéztem már egy éttermet, oda metróztunk ém. Még sose kerestem felszínen metrót, most se, szóval jót keringtünk, mert a megállóból lementünk egy pláza aljába. Na mindegy, végül megtaláltuk. Feltöltős kártya van egyébként Lisszabonban és Portoban is, a kárty maga 50 cent, viszont olcsóbb vele az utazás. Egy jegy egy órára 1,5€, míg kártyával 1,32€. A buszozás darabja 2€, ha valaki a buszon vesz jegyet. Nehéz, hogy a kártyát feltölteni problémás, nekünk csak metróaluljáróban sikerült, aztán lehet, hogy van más módszer is rá. A helyiek műanyag kártyát használnak, a turistáknak elég a papír, a fenti a portói, a lenti a lisszaboni kártya a képen:
A szobánk a Cliphotel volt két éjszakára, teljesen rendben volt, az utcán 19-09 között ingyenes a parkolás, de van fizetős garázsuk is.
Beutaztunk tehát a belvárosba és megnéztük a São Bento állomást, ami híresen szép belülről:
Az első vacsoránkat is muszáj név szerint kiemelnem. Sejtettem, hogy nagyszerű lesz a portugál konyha és egyáltalán nem csalódtam, sőt. Az étterem neve Tapas & Destapas, nincs még honlapjuk se, egy eldugott, de belvárosi kis utcában van. Most utólag azt mondom már, érdemes asztalt foglalni. Elkövettük azt a hibát, hogy nem fotóztuk le az ételeket. Tudom, tudom, amatőrök vagyunk, ezután ez nem fordult elő. A legjobb fogásunkat azért elmesélem: alul bőven avokádó szeletekre vágva, nem pépesítve, rajta tonhal apróra vágva, ezen pedig egy gombóc citromfagyi. Istenien működött az egész, ki fogjuk próbálni otthon is, csak kapjunk végre szép tonhalat.
Másnap a kb. 20 percre levő tengerparton kezdtük, ahol a fotózkodás után még beültünk egy tengerre néző reggelizőhelyre is, na itt már nem voltam láma, íme a képek (az innivaló mondjuk csapnivaló volt, de a kaja…) :
Ezután jött gyorsba nekem egy japánóra, majd még ennek hatása alatt beugrottunk az itteni kajapiacra, a Mercado Bom Sucessoba, ahol haraptunk pár falat sushit. Itt vannak a képek. Nem, azt a szobrot nem ettük meg, az csak úgy ott volt.
Be akartunk menni a Livreria Lelloba, hát basszus, nem láttam még könyvesboltot, amiért fizetnék is, plusz sorba is állnék egy órát, így ez is kimaradt. Nem messze volt az Igreja do Carmo, de be oda se mentünk, itt van pár kép a környékről, meg ami útközben volt a templomig.
Lesétáltunk a folyópartra, nagyon szép időnk volt, csak egyre több focicsürhét láttunk. Marci megnézte, aznap volt a portugál-török VB selejtező, hurrá. Na mindegy, legalább nem volt kihalt a város. Átsétáltunk a túlpartra a Ponte Luís I-en az alsó szinten. Egy része le volt zárva, de így legalább kevésbé fújt a szél. A túloldalon nagyon sok borkóstoló hely van, betértünk a legturistásabb épületbe, ahol megkóstoltuk a helyi hülyeséget, a krumpliból, sajtból és halból kavart kis péksüteményt, egy kis borral. Egyébként az egész út alatt csak két ételre nem tudtuk rávenni magunkat: az egyik a portói rettenet melegszendvics, amit sült krumplival esznek, illetve a kacsalábú rák.
Miután túl voltunk a tourist trapen (amúgy meglepően jó volt, rosszabbat vártunk, de azért a 15€ sok egy kis vacak péksütiért és egy pohár borért), felültünk a világ talán egyik legértelmetlenebb felvonójára, ami a folyóparttal párhuzamosan megy és felvisz a híd tetejére. Szép volt amúgy. Átsétáltunk a hídon, ahol szegény metróvezetőnek a turisták között kell lavíroznia, akik csak fotózkodnak, nem figyelnek semmire, majd mentünk a Sé do Portohoz. Nem rossz ez se, de az egész komplexumban nincs egy darab WC se, azért ez gáz.
Estére megint kinéztem egy éttermet, de előtte gondoltunk, visszavisszük a kocsit a hotelhez, ahol ugye ingyen parkol, aztán bejövünk a metróval a citybe. Említettem, hogy meccs volt aznap este? Na, vajon a stadion felé vitt a GPS? 😀 Hát ennyi autót én még soha nem láttam, 50 ezer fős a stadionjuk. Szerintem jócskán megtelt. Mindegy, végül egy háromnegyed órát azért ültünk kicsit, aztán mehetett a táp. Ez olyan közepes volt, kacsát ettem édes burgonyával és lekvárral, a többi fogás felejthető volt. Nem is tudom a nevét a helynek.