Jött egy kósza gondolat és elugrottunk Bécsbe, annyira szép volt az idő és van még pár dolog a bakancslistán (maradt is).
Képtelenség ebben a családban korán elindulni, így a tervezett egy nap szűknek ígérkezett. Először találkoztunk Nani kutyánk tesójával, erről is mutatok pár képet, mert ő is családtag 🙂 Ezek a képek nagy géppel készültek, utána a posztban végig mobilos albumok jönnek.
Ezután elmentünk a helyi Béke Sztupához. Kicsit trükkös odajutni hozzá, mert a GPS a sínek túloldalára visz, de egy Google Maps segítségével meg lehet oldani a dolgot. Sajnos (vagy szerencsére) egy nő éppen imádkozni kezdett, így ember nélküli kép nincs róla, de így talán jobb is, legalább látszik, milyen hatalmas.
Ekkorra már biztos volt, hogy nem fogjuk megugrani a megnézendő látnivalókat, így a városban aludtunk, csak előtte meglátogattuk a Nippon-ya japán boltot, amit teljesen leraboltunk, szabad szemmel látható összeget otthagyva. Sajnos nőtt mellé egy zöld teás hely is, ráadásul a Naschmarkton vettünk elvitelre sushit vacsorára.
Következő reggel az első napirendi pontunk az volt, hogy mentünk a Schönbrunni Kastélyhoz, ahol első húzásként sikerült begurulni a buszparkolóba és ha ez nem lenne elég, ez most tesztutca volt, úgy kellett egérutat nyernünk, nehogy megint letoljanak az orrunkon egy tesztelőpálcát, abból volt már elég, lesz is még. A kastélyba sajnos kutya nem mehet be (még a parkba se), így Nani a kocsiban várt minket. Szerencsére az időjárás most még ezt maximálisan megengedi. Kétféle belépő van az épületbe, van a kis kör, ez 18€, illetve a nagy (ezt választottuk) 22€. Mindkét fajtához jár audio guide. Kizárólag mi voltunk vendégek az egész épületben, ez érdekes élmény volt. A parkban, az épület körül kószáltak, kocogtak emberek. A parkot most mi hanyagoltuk, frissen lettek elültetve a virágok, nem volt extra látvány.
Ezután sikerült egy kis izgalmat csempészni megint a napba, mert ahogy Marci vette volna ki a műszerfalba beleszúrt parkolójegyet, az beesett, így le kellett kapnia az egész középső konzolt. Szerencsére ez azelőtt sikerült, minthogy új órába léptünk volna, mert elég húzós (3€ valamennyi) volt óránként a parolás.
Elgurultunk a Wotrubakirchéhez, ami egy nagyon furcsa külsejű templom, ennél többet viszont sajnos nem is lehet mondani róla, mert szinte mindig zárva van, csak különlegesebb misékre, szertartásokra nyitják ki.
Ezután tartalmasat (a blog értelmében legalábbis) nem csináltunk, sétáltunk egyet a belvárosban, megmutattam Marcinak a Bécsi Spanyol Lovasiskola istállóját, ittunk bubble tea-t és plázáztunk egyet. Nagyon jó volt kimozdulni kicsit végre.
