Málta

Kicsit nehezen öntöm szavakba az itteni tapasztalatokat. Az ország maga cuki, nagyon sokoldalú, az étel rendben van. Összességében nem drága hely, van kultúra is, csak hiányzik belőle az a valami.

Hétfő kora délután, kis késéssel érkeztünk Bécsből egy Ryanair/Lauda Air/Air Malta codeshare géppel. Útközben nagyon szép látványban volt részünk, egyrészt láttuk a Fertő-tavat, másrészt az Etnát még azelőtt, hogy a máltai szigeteket megláttuk. Fentről láttuk a Comino sziget melletti kék lagunát, ahol kegyetlen mennyiségű hajó volt kirándulni. Ide nem jöttünk el végül.

[supsystic-gallery id=1339]

Megkerestük a szállást (az első 24 órában főleg eCabbal közlekedtünk), leraktuk a csomagokat és bementünk Vallettába. Sétáltunk egy jó nagyot, ettem nyuszit, ami helyi tipikus étel. Birkát, tehenet az egész út során nem láttunk egyáltalán.

[supsystic-gallery id=1340]

Kiderült, hogy ugye augusztus 15 itt is nemzeti ünnep és mivel elég mélyen vallásosak, így este bulika lesz egy templomnál (igazából szerintem többnél volt, de erről láttunk képeket). Felpattantunk egy buszra (ami nekünk kellett volna, az nem járt, de egy másik buszvezető azt mondta, hogy kb vele is jók vagyunk) és fél órát zötyögtünk Mostáig. Nem láttunk még csak hasonlót se, de inkább mutatom a képeket.

[supsystic-gallery id=1342]

A szállásunkon nem volt reggeli, így kinéztem egy szimpi reggelizőt, a Busy Beet, ide elsétáltunk a második nap reggelén, ahol kitaláltuk, hogy visszamegyünk a reptérre és bérelünk kocsit. Eredetileg robogót akartunk, de azt nem találtunk sehol a környéken. Konkrét autót is szinte csak a reptéren lehet errefelé szerezni. Azt mondták, másfél órát várni kell egy kis kocsira, így volt időnk megnézni a többi irodát is. Meglepődtünk, 3 irodába mentünk be, az első ugye ez volt, ahol várni kellett, a másik kettőben pedig magyar volt a pultnál. A harmadiknál egyébként kaptunk azonnal autót elfogadható áron, ő mesélte, hogy szinte minden ottani irodában magyar dolgozik. Kérdeztük arról is, miért van ennyi sok filipino és indiai itt, azt mesélte, hogy a Covid elején kirúgtak sok európai dolgozót, de időközben rájöttek, hogy nekik amúgy is túl sokat kell fizetni, míg az ázsiai munkaerőnek nem, így rengetegen dolgoznak már az országban. Az üzemanyag egyébként 1.2-1.3€ környékén van, de azt mondta, hogy itt 7-8 éve ennyi, akkoriban pedig nálunk azért olcsóbb volt (6 évvel ezelőtt Ausztriában 1€ volt). Az autóutak nem fizetősök, a parkolás az esetek 99%-ában ingyenes, a többi pedig tilos. Egy cuki kis Toyota Aygot kaptunk, később befotóztuk.

Marsaxlokk volt az első állomás, kis kikötőváros. Itt is sétáltunk, vettünk pár mütyürt, hűtőmágnest, ilyeneket.

[supsystic-gallery id=1341]

Innen egy kis kultúra jött, mentünk a Ħaġar Qim templom feltárt részeit meglátogatni. Nem rossz, de irgalmatlan meleg volt. A nevét a mai napig nem tudom, hogy kell kiejteni 😀

[supsystic-gallery id=1343]

Nem nagyon volt használható strand a környéken amúgy, merültünk egyet korábban még a Pretty Bayben, de igazából csalás a neve, kép se készült.

A következő cél így a Victoria Lines volt, ami Málta válasza a Kínai Nagy Falra.

[supsystic-gallery id=1344]

Innen Mdina városába mentünk, mert miért ne. Itt egyből szimpi lett az egyik kocsinak a lovacskája, így séta előtt még battyogtunk egy fél órát vele. Egységáras minden lovaskocsi, személytől függetlenül 35€/30 perc. Nem volt rossz, de kiemelkedő sem.

[supsystic-gallery id=1345]

Következő reggel Észak felé indultunk, reggeliztünk egyet és mentünk a komphoz, hogy átjussunk Gozóra. Elég mediterrán az egész, nem volt egyértelmű, hol kell jegyet venni (utólag, a visszafelé vezető komp bejáratánál), mennyit kell várni (sokat) és melyik sor indul előbb (amelyik akar).

Gozo még lepukkantabb, mint Málta szigete. Rengeteg félkész vagy üres ház van, kopár minden és elég unalmas. Egyből a Santwarju Bażilika tal-Madonna ta’ Pinuhoz mentünk. Ez helyi tekintetben egy szép bazilika, de szerintem van szebb.

[supsystic-gallery id=1346]

Sétáltunk egyet a sziget legnagyobb városában, Victoriában és utána csak strandoltunk a Ramla strandon. Nagyon olcsó volt minden szolgáltatás, 5€/napágy vagy napernyő, 10-15€ egy vizisport. Az italok nem olcsók, de nem olyan drágák, mint egy fesztiválon.

Kimerültünk, így innen visszafelé mentünk, hogy majd a komp után eszünk valahol. Mivel a kinézett étterem picit később nyitott csak, így megnéztük még az It-Torri L-Aħmart (vörös erőd). Elhanyagolt ez is, bemenni nem is lehet már.

Az utolsó nap reggelén még elmentünk az ún. “három város” negyedbe, ahonnan még csináltunk pár képet a szitiről. Innen a reptérre mentünk, leadtuk a kocsit és irány Szicília 😁

[supsystic-gallery id=1347]