Lisboa

Végre eljött az idő, hogy jobban felfedezzük a belvárost. Az időjárás most sem volt ragyogó, de legalább nem esett és néha még a nap is kisütött.

Még a kocsival a seggünk alatt felmentünk a Santuário de Cristo Rei kilátóhoz. A szobor hasonlósága nem véletlen a rióihoz, annak alapján készült, a híd alatta pedig a Golden Gate mintájára.

Ezután leadtuk a kocsit és leraktuk a hotelben a csomagunkat. Teljesen tudatosan választottam a szállást, közel volt az autókölcsönzőhöz és a reptérhez, viszont volt metró is a közelben. A modern negyedbe mentünk, ahol mentünk az itteni tök felesleges felvonóval, ami hasonlít a portóihoz, a parton megy végig. Nagyon szép mondjuk, ezt is érdemes kipróbálni.

Ekkorra már nagyon szép, napsütéses idő lett, amilyet igazából reméltünk végig, így még belefért a Castelo de San Jorge megtekintése. Kicsit kavarodás lett, mert sorbanállás közben próbáltam digitális jegyet venni, ami hibaüzenetet küldött, így amikor odajutottunk, megvettük a normálisat is a pénztárnál. Beléptünk a kastélyba, amikor csipogott az emailem, hogy megjött a digitális belépő. Próbáltuk távozáskor megbeszélni a kasszással, de mivel elhasználtuk a bejáratnál a papír jegyet is, így ő nem tudott semmit tenni. Telefonáltam és emaileztem párat a jegykiadóval, elmesélve az egészet. Pár nap múlva ugyan, de visszakaptuk a teljes összeget.

Itt van még néhány random kép erről a napról a városból, utcaképek, parkolási megoldások és a jó kis vacsink a japán témájú étteremben. A szökőkúthoz már alig tudtam elvonszolni magam.

Jött az utolsó portugál napunk (egy időre, mert egészen biztosan visszatérünk még bejárni az ország déli részét és strandolni), de atyaég, micsoda napunk volt. Egy elég hipster helyen kajáltunk, de nagyon jól tettük, megérte.

Még reggelizés közben vette észre Marci, hogy van egy portugál magasiskola is. Azoknak, akik nincsenek otthon lovas témában: ez az, amikor ülnek a repkedő pacikon, de nincs alattuk akadály. A cél a legnehezebb feladat, a capriole végrehajtása, ezt csak egyszer mutatták be lovas alatt az edzés közben, ahova sikerült bejutnunk, azt pont sikerült lefotóznom, ha álló formátumban is (fekvőben ideálisabb lett volna). VIP jegyet vettünk, ha már lúd, legyen kövér (egyébként nem nagyon kerül többe, mindenki azt vette, a páholyról kép az albumban).

Gondoltuk, nincs messze innen a tengerpart, lesétálunk oda úgy, hogy útbaejtjük a Mosteiro de Jerónimost, de hosszú volt a sor és tűzött a nap, nem mentünk be. Amit sajnálok, hogy nem volt nálunk elég készpénz és a környéken nincs ATM se. Van nagyon korrekt áron, szép lovakkal kocsikázási lehetőség a környéken, érdemes beleszámolni az útitervbe, ha megy valaki, én nagyon bánom, hogy emiatt ezt ki kellett hagyni.

Ekkor már kegyetlen meleg volt és sok ember. Egy múzeumon átsétálva eljutottunk a Torre de Belémhez, de valami rendezvény volt és még a környéke is le volt zárva. Így legalább nem töltöttünk itt sok időt, egyből mentünk tovább a tengerparton a Padrão dos Descobrimentoshoz.

Az LX Factory következett, ez Portugália válasza a Gozsdu udvarra, hipster hely, tele kis kajáldákkal (amik szintén tele vannak). Hangulatos, kicsit talán fancy és nem is olcsó, de érdemes megnézni és enni valami apróságot.

Sétáltunk egyet a környéken, a lift, amivel mentünk volna, nem közlekedett, így nagyon jó volt, hogy felhozattuk magunkat kocsival és lefelé sétáltunk. A legelső napon már jártunk a Praça do Comércio téren, de akkor esett az eső, inkább megnéztük most még egyszer napsütésben is. Sajnos megint kénytelenek voltunk beugrani pár falatért a már ismert Time Out Marketre, hogy lezárjuk a kört és most is együnk egy isteni sütikét.

Kicsit kihagytam útközben, bementünk a Convento de Carmo romjába is. Érdekes hely és kellemes hűvös van bent.

Mint látható, egészen sok dolgot csináltunk, így sokkal több nem fért bele, de egy muszáj volt: találtunk egy minigolf-pályát a közelben, azt még kipróbáltuk és biliárdoztunk is egy kicsit, nagyon rég nem tettük már.