Reggel becsorogtunk Fréjus kisvárosába, ahol beültünk egy hangi kis helyre reggelizni. Egy paninit és egy bruschettát kértünk, amit két kávéval és egy banános-nutellás palacsintával fojtottunk le, de akkora adag volt, hogy épphogy megküzdöttünk velük 🙂
A város külső részén találtunk egy strandot, ahol Rumli találkozhatott egy másik kutyával, akivel csapatták kicsit a sekély vízű öbölben. Nem tudom, hogy kutyák bejöhettek-e ide, de nem láttunk tiltó táblát és ugye itt volt ez a másik is, mindenesetre ezután érkeztek még ebbel. Nem is értem, miért ne fürödhetnének ők is ugyanabban a tengerben, amiben az esetlegesen koszos emberek is teszik. A gazdi felelős a tetteikért, de egy gyerekhad is lehet zavaró, pláne, ha a lasztit nekifocizzák az embernek, vagy ha sikoltozva játszanak. Na hozzájuk képest Rumli kifejezetten normálisan strandol és nem hagyjuk, hogy akár csak megrázza magát más emberek közelében, nemhogy mondjuk odamenjen. Így szerintem lehetne bárhol bent lenniük.
Innen St. Tropezbe tartottunk, ahol az egyik lámpás kereszteződésnél már találkozhattunk a helyi csürhével, jöttek volna szélvédőt mosni, ha kellett, ha nem. A város külső részében találtunk tök szupi kis ingyenes parkolóhelyet, lekaptuk hátulról az ipari musztángokat és betekertünk a belvárosba. Nizza amilyen kis szépség, St. Tropez egy annyira túlhypeolt város és egyre inkább csak a neve tartja el. Nem is vittem be nagy fényképezőt, csak a mobilomat, ennél több nem kellett és már amúgy is voltam itt. Annyi újdonság volt, hogy találtunk egy kis strandot és bementünk az óvárosba, míg én annak idején csak a kikötői részt láttam. Aranyos városka, de nem itt intézném az új ruhatárat a következő évszakra, na. Érdekesség, hogy láttunk egy Dior-éttermet is, nem is tudtam, hogy létezik ilyen, illetve volt egy Merciben ülő pasi, aki nagyon gyanúsan hasonlított Hamiltonra. Kreol bőr, baseball-sapla, borosta ugyanaz és angol rendszámú Mercedest vezet St. Tropezben, ahol amúgy is sokszor lefotózták már. Nem mondom, hogy ő volt, de azért ez elég sok hasonlóság, vagy van egy rajongója, aki annyira szereti őt, hogy mindenben hasonlítani akar rá és ha benéznek a kocsiba, el is takarja az arcát. Átengedett a zebrán, de ezért nem fogom jobban kedvelni mondjuk 😀
Délutánra Marseille volt betervezve, de előtte még beugrottunk egy boltba vásárolni, így csak kora este értünk be. A város rettenetesen pusztul lefelé, ha Genován el voltam szomorodva, akkor ez végképp rettenetes. Mindenhol kosz, húgyszag, össze van festve az egész város és úgy nem is szívesen mentem be gyalog. Kifejezetten rossznak érzem a közbiztonságot itt. Szerencsére nagyon a kikötőnél tudtunk parkolni (este 7 után ingyenes), aztán csak körbemászkáltuk a belvárost a bringákon és mentünk tovább Camargueba. Nem szívesen töltenék egyetlen éjszakát sem Marseilleben, pedig ahogy elhagytuk a várost, legalább 2-3 nagyon megnéznivaló épületet láttunk.
