Azt gondoltuk, hogy nagyon jó ötlet az, ha biciklire pattanunk és úgy fedezzük fel Camargue szépségeit, fotózunk lovakat, tájat, ami szembe jön. Az időjárással nem számoltunk, hogy a 31 fokos hőség nem lesz jó barátunk, ha csak 10 körül sikerül elindulni 😀
Úgy két órát mászkáltunk a környéken, beiktatva pihenőket, hogy vizet adjunk a kutyának, de látszott, hogy ez nem fog menni. A szállásunk szervez kirándulásokat is, ők hoztak két raklapnyi turistát egy traktorral vontatva, akikkel összetalálkoztunk a bikák mezején (mint valami belvárosi tér neve), beálltak velük az árnyékba és 2 lovas odaterelte nekik a feketéket, mi meg potyáztunk pár kép erejéig. Visszamentünk délben a szállásra, ahol Rumlit a szobába zártuk, hogy pihenjen és szobahőmérsékletűre hüljön, mi pedig lementünk a medence partjára dolgozni egy kicsit és blogot írni.
Kocsiba ültünk és lementünk a déli részen található Saintes-Maries-de-la-Mer városkába. Nagyon hangulatos, picit talán túl sok a turista. Még az információ is tele van camargue-i lovak képeivel, szobrok a városban és egy szép kis templom, sok étterem, kedves utcácskák. Nyerget is lehet kapni a szomszédos boltokban 😀
Mivel már dél elmúlt, éhesek lettünk és azt írták a neten, hogy a közelben található Aigues-Mortes városka szép, így elindultunk oda, hogy majd ott eszünk valamit. Útközben végre találtunk pár félvad lovat, bár annyira nem voltak együttműködőek. A városka valóban nagyon szép és annak ellenére, hogy annyira nem tolják az ember arcába (legalábbis én korábban sose olvastam róla), nagyon szép. A régi városfal veszi körbe, mint egy középkori kirándulás. Vannak mellette nagy sótartalmú tavak is, amik jó pillanatban egészen pirosas színűek, de most ezt nem kaptuk el. Sok turista van ugyan, de a legtöbb francia. Az éttermekben a menü létezik angolul, de a pincérek tudása már hiányosabb, de megoldottuk. Életünkben először ettünk csigát is, kipipáltuk, többet akkor nem kell, annyira nem jött be egyikünknek sem 😀
