Jaj nekem, ez a tegnapi nap 🙂 Tök klassz volt. Reggel elaludtunk persze (jetlag, én így szeretlek). Elindultunk 11 felé a Shinjukura obit nézni Marcinak, de megint nem találtunk. Elmentünk az itteni Metropolitan Buildingbe, hogy veszünk egy múzeumbérletet (Grutto Pass), ami össze van kötve 2×1 napos napi metróbérlettel, de itt csak magát a múzeumokba valót lehetett kapni, szóval ez potya volt, de ha már itt voltunk, felmentünk az épület egyik tornyába, mindkettőben ingyenes kilátó van.
Egész kellemes volt, lehet, még felnézünk, az egyik torony este 11ig nyitva van. Láttunk egy csövit is a loop lineon, amit nem értek, hogy hogy jutott be. Ott él? Mert WCk vannak bent, aludni tud ugye valahol, ha más nem, megy körbe-körbe, amíg nem akar kimenni, rendben is van.
Gondoltuk, lesétálunk a Meiji-szentélyhez pecsétért (mert amúgy már voltunk bent), de nem találtuk meg, viszont már az út is kalandos volt, belebotlottunk egy tüntetésbe, ami a rasszizmus ellen volt. Egy nem szinjózan ellentüntető be akart menni a rendőrségi kordonon, ordítozva, hogy menjetek haza (nesze neked rasszizmus), de a kinti táblatartókat, hogy “le a rasszizmussal, ne legyen utálat”, nem bántotta senki.
A Yoyogi-park északi részén van a Meiji-jingu, ott beleszaladtunk 3 shinto esküvőbe és a shichi-go-san (7-5-3) ünnepbe, ahol a 7, 5 és 3 éves gyerekeket ünneplik, ergo tele volt a környék ünneplőbe öltöztetett gyerekekkel. Volt egy krizantém- és bonsaikiállítás itt is (meg még van a városban pár helyen, szóval megoldottuk itt, ilyenre nem megyünk többet). A krizik nem szépek, a bonsaiok mondjuk rendben vannak, ötletesek.
Igazából a cosplayereket kerestük, akikből egy maroknyi elmebeteget meg is találtunk a Yoyogi-park déli bejáratánál. Nagyon készségesen mutatták az előre begyakorolt pózokat a nagy obis szőke hülye külföldinek, hiszen ezért jöttek ki vasárnap, hogy megmutassák magukat. A képek ömlesztve lesznek a halloweenes posztban.
A Takeshita utcán akartunk lesétálni, hatttttalmas tömeg volt. Gondoltuk, veszünk egy crépes-t (francia palacsinta), de akkora tömeg volt meg akkora sorok, hogy letettünk róla, inkább egy pincében levő tésztás (pizza, spaghetti meg ilyenek) all_you_can_eat helyen vettünk két ebédjegyet. Érdekesség, hogy férfi és női jegy külön volt, a férfiak jegye természetesen drágább.
“Lehetséges élni hol”
Sétálgattunk az Omotesandon, fotóztuk a beöltözött népeket (igen, szép is a vasárnap, bár egy hét van még Halloweenig), rácsodálkoztunk a nagyon európais házakra, a rongyrázós környékre és mentünk tovább. Nagy kerülővel elsétáltunk a Shibuya állomásig (mindig ide lyukadunk ki?). Innen elmentünk a Shibuya északnyugati részére, ott volt egy Kirin sörbuli, ami úgy volt a neten, hogy ingyenes, hát a videó az is volt, amit levetítettek. Utána a narancsos jégsör, amit Marci rendelt, már nem.
A legdrágább kutya, amit idáig életemben láttam, ez a tenyérben elférő uszkárgyerek volt: tessék 2,3mal szorozni az árát. Tényleg annyi.
Voltunk Disney-boltban, meg ahogy elmentünk egy GAP mellett, húztunk valami dobozból és varázslat: leértékelést nyertünk, én 40%-ot húztam, Marci 50et. Vettünk pár dolgot, mert amúgy se lett volna drága meglepő módon, de így meg aztán főleg.
Hullajelölt állapotban értem vissza az állomásra, hogy hazainduljunk, de tényleg. Azt se tudom, hogy jutottunk el a Kashiwa állomásig. Viszont itt elindultunk és körbenéztünk, kicsit éhesek voltunk, boltban akartunk venni kis sushit. Ez annyiban módosult, hogy egy sütögetőst találtunk, ahol volt takoyaki, az én nagy kedvencem (meg okonomiyaki, de az most mindegy) és magunknak kellett sütni az asztalnál a kis golyókat 🙂 Vicces volt, a sajt meg, amit még kaptunk hozzá, jól szétfolyt, szóval nem ez lett a legszebb a vidéken, de mi csináltuk és finom volt 🙂
