Péntek délelőtt visszavonatoztunk Tokyoba, majd a szállásra. Ott hagytuk a csomagokat és mentünk a városba, végre megint sütött a nap. Elmentünk az Iidabashi állomásra, amire azt mondták, hogy a világ egyik legszebbje (úgyis útba esett). Nem annyira szép, ellenben modern. Innen a Shinjuku parkba mentünk, mert szeretek itt sétálni, de most annyira nem volt szép, pedig reméltem, hogy lesz egy kis őszi falevél-nézés (momiji). Rövid nap lett a végére, viszonylag hamar mentünk a szállásra egy nagyot pancsolni.
Másnap elérkezett az utolsó teljes napunk Tokyoban. Esőre állt, nem is terveztünk sok izgalmat. Elmentünk megvenni az utolsó dolgokat, amiket kellett Asakusán, a Rox áruházban. Pandamánia van az Uenonál a közeli állatkertben levő óriás pandák miatt, ettünk is két szendvicset. Az enyém teriyaki csirkés volt, Marcié meredekebb: spaghettis. Nem volt vészes egyik se, de többet sztem nem eszünk ilyet.
Elmentünk az Ueno parkban levő Országos Természettudományi Múzeumba (Grutto Pass-szal ingyenes az állandó kiállítás), megnéztük a nem lezárt részeket (felújítják a felét) és láttuk végre a kitömött Hachikot (nem csak valami fröccsöntött szoborverziót, hanem a szőröset). Utána leugrottunk az Akihabarára kicsit, majd vissza az Uenora találkozni Attival még egyszer.
Beültünk meginni egy teát valahova, már menni készültünk, amikor úgy döntött a pocim, a köhögés, a reggeli vérzés, amit a mosdó felett produkáltam köhögés közben egy laza negyed órán át, nem elég: hányingerem kezdett lenni. Kiszaladtam a folyosóra, hogy legalább ne a teázó közepén sétáltassam meg a rókát. Hát a végén olyat küldtem, hogy fél Tokyo a csodájára járt. Na nem azért, mert olyan látványos volt, hanem mert annyian mentek el mellettem. miután lepucoltam a falat, magamat, nagyjából a ruhámat, már indulhattunk is vizes ruhában a Shinjukura, aztán kiszaladtunk még valamiért Nakanoba.
Volt itt pár dolog, amit meg akartam még nézni és kihasználtuk, hogy nem esik az eső, mondjuk baromira hideg lett. Miután végeztünk, robogtunk vissza Akihabarára enni a kedvenc tempurásunknál. Sajnos nem nagyon éreztem most az ízeket, de jól nézett ki most is a kaja :-/
A késő esti órákat ajándékvadászattal töltöttük a közeli Don Quijote üzletben. Ez egy ilyen mindenes üzlet, van csoki, sake, jelmezek, játékok, mobiltokok, pólók, konyhai felszerelés, szóval amit itt nem lehet kapni (5 emelet), azt valószínűleg nem is érdemes megvenni 🙂
Említettem már, hogy kapszula hotelben vagyunk? Tuti nem, ha meg igen, mostanra úgyis elolvastátok még egyszer. Szóval nem akartunk tovább zavarni Kashiwában, meg a városban volt úgyis nagyon dolgunk, ezt meg még úgyse próbáltuk ki. találtam koedukáltat, ahol duplaágyas fülkék is vannak. nem túl nagy, de elengendő két embernek (van eggyel nagyobb méret is, csak nem volt már szabad). Úgy megy, hogy a bőröndöt a portán kell hagyni, kivenni belőle ugye, ami kell, majd kap az ember egy fülkéhez egy szekrényt. ez azért volt baromi jó ötlet, mert kettőben már majdnem el is fértünk volna. Ekkor még zacskóban volt ugye külön csomó cucc (a portán is kellett hagynunk meg vittünk is fel magunkkal, a lábamnál elfért szépen, hozzá se értem). A kapszulák elé elméletileg nem lehet csomagot tenni, gyakorlatilag ez senkit se zavar. Kaptunk türcsiket, pacskerokat és ultraronda pizsamát, ami cserébe meleg is volt. A tag a mellettünk levő kapszulában fejjel kifelé alukázott úgy horkolva, hogy mi megbolondultunk a szomszédban. nem tudom, a nője hogy nem ébredt fel rá, vagy arra, hogy próbáltam sisegni neki. Próbálta Marci ütögetni a közös falat, aztán fogtam és kimentem, kinyitottam a függőnyüket, benyúltam, megütögettem a párnát az okos kis buksija mellett a párnát, beszéltem hozzá. Semmi eredmény, szóval átmentünk egy másik fülkébe. Végig azon paráztam hajnalig, hogy valaki jön és pont azt kapja, de mákunk volt. Mondjuk egész éjjel érkeztek az emberek (péntek este volt), még hajnali 3kor is, volt, aki pedig 4kor már kelt. Visszacseréltük reggel az ágyneműt és kész voltunk, de úgyis áthúzták mindet később, láttam. Olyan, mint egy nagy osztálykirándulás vagy sátrazás. 1-2 éjszakára ki lehet bírni, de amúgy nem. Közös WC meg mosdó az emeleten, egy másik emeleten pedig a fürdők. Közösen zuhanyozni és fürdeni egy kádban más idegen emberekkel meztelenül, hát mi ez, ha nem a vágyálma egy olyan embernek, aki öltözni is alig tud velük egy öltözőben, ráadásul a kádban valami olyan eszméletlen forró víz volt, hogy alig tudtam megmaradni benne.
Fél 12 körül értünk csak haza a szállásra, így a terv, hogy még este bepakoljunk reggelre, hogy kényelmesen kiérjünk a reptérre másnap és megnézzük a szép Haneda repteret (a nemzetközi indulás részen egyszer voltunk eddig, most tavasszal, de nem volt időnk megnézni), elúszott.
