Korán keltünk, mert pár dolog be volt tervezve az indulási napra. Még megfürdettük a Hyundait, hogy látszódjon, mennyire koszoljuk össze az út során, aztán elindultunk Nyugatról még Nyugatabbra. Az út Salzburg megyében visz át, ahol letértünk a közútra az autópályáról, mert utóbbin hatalmas dugó volt. Itt találtunk egy Mozart-golyót gyártó üzemet, aminek volt egy kis boltja is. Nem nagyon vásároltunk be, mert nagy volt a hőség, aztán a csoki nem szereti annyira.
Átugrottunk kicsit a német oldalra, mert így visz az út Tirolba. Az első megállóhely a Haus steht Kopf volt, ami egy, fejjel lefelé megépített ház, berendezett szobákkal meg mindennel, lehet vicces fotókat csinálni.
Azt gondoltuk, hogy Innsbruckban ebédelünk, csak előtte járunk egyet a városban. Amúgy helyes városka, Linznél biztosan több a látnivaló, de azért nem élnék itt annyira. Mondjuk Linzben sem 😀 Az ebéd egyébként nagyon hanyagolhatóra sikerült, de alig volt nyitva valami. A kilátóba 4 euro egyébként a jegy és nincs lift, kissé megterhelő felgyalogolni. Parkolót szerencsére lőttünk a bevásárlóközpontban, ami nagyon közel van a városközponthoz és az első 1,5 óra ingyenes, de utána sem horror. Még jobb, ha visz biciklit az ember és úgy járja be a várost 🙂
Átértünk Olaszországba, ahol azt hittük, hogy nagyon jó ötlet lesz a drága autópályát hanyagolni és közúton menni, de nem volt annyira az. A kocsinak van pár baja és ilyen kanyargós szerpentinen ez nagyon kijön, úgyhogy megálltunk egy bevásárlóközpontban (miután háromszor elrontottunk egy-egy kanyart), majd onnan autópályán mentünk tovább a szállásig, mert azt jobban bírta a kocsi. A szállást túlparáztuk, hogy időben oda kell érni (este 10-ig), mert a tulajnak elromlott a számítógépe, így egyrészt fogalma nem volt, hogy érkezünk, másrészt viszont a barátaival nagy sütögetést tartottak, ezért amúgy olaszosan éjfélig lent csacsogtak az udvaron. Szeretem az ilyen kis szállásokat, bár nagyon mások, mint egy hotel, de családias hangulatban tölthetünk itt pár napot. Nagy hátránya (lehet másoknak, ha nem tudnak olaszul), hogy általában nem beszélnek más nyelven, csak olaszul, viszont megkóstolhatunk helyi készítésű házi termékeket is és egy kicsit beleláthatunk a lakosok életébe 🙂