Remélem, mindenki a várost érti a címben szereplő szó alatt. Nem, nem s-nek kell ejteni, hanem z-nek
Reggel arra ébredtünk, hogy Rumli morog és kintről furcsa, kicsit nyálasan hörgő medvehangok vannak. A két masztiff úgy istenesen körbenyálazta a sátrunkat, nehogy már csak úgy szárazon pakoljuk el, az úgyis hülyeség. Kiszaladt Rumli hozzájuk (nulla veszélyérzéke van, ezt tudtuk eddig is). Nem ölték meg, sőt, ellenben törülközővel kellett felitatni a hátáról a nyálat. Amíg ők DNS-mintát cseréltek, addig mi összepakoltunk mindent, egy órácska alatt kész is voltunk.
A reggelit a 33km-re fekvő Padova városában fogyasztottuk el, beültünk egy bárba a San Antonio közelében. Bementünk a két dómba és amíg ránk nem szóltak, hogy tilos fotózni, addig boldog tudatlanságban lőttük a képeket. Már itt marha meleg volt egyébként, itt izomból nyár van (bár ahogy hallom, otthon is).
A padovai turistarészen találtunk egy gyümölcspiacot és és utána a nap folyamán úgy beküldtük az egyik bácsitól vett fél öklömnyi darabokból álló 1,5kg epret, hogy a végén már rá se tudtunk nézni. Erről nincs kép, de megfogta az ujjainkat.
Úgy döntöttünk, még ma szeretnénk haladni is, így a következő 200km-t sztrádán tettük meg, kikerülve az esetleges dugókat Bologna mellett, valamint a hegyeket Bologna és Firenze között. Firenzében csak a Piazzale Michelangelo-ra mentünk ki, ami egy kilátó egy Dávid-szobor másolattal, meg szépen látszik onnan az egész város (valamint minden helyi gagyi hülyeséget lehet már kapni). Rengeteg turista volt és olyan meleg, hogy a korlátra rá se lehetett támaszkodni.
Ezután kigurultunk a majdnem tengerparton fekvő Pisába, ahol megnéztük a kevés látnivaló közül a leghíresebbet, a Piazza dei Miracolit (csodák tere). Itt van a dóm, a keresztelő kápolna és a híres ferde torony. Igazából a kápolna is lejt az egyik oldalra, de nem annyira durván, mint a torony. Hát ha Firenzében sok volt a turista, akkor itt aztán botrány sokan voltak. Fizetős parkolóban álltunk meg, annyi sok gyanús alak mászkált a kintiekben (azok ingyenesek voltak). Mindenki bőszen légtámasztékot játszott a megfelelő turistahatás kedvéért, így mi kihagytuk. Hazudok, mert Lilinek van egy sablon képe, ahol pitizve megtámasztja, de Rumli nem volt hajlandó hülyét csinálni magából (mert nem volt nálam sajt).
Miközben kellemesen átpörkölődtünk, megálltunk inni adni a kutyáknak egy csapnál és Lilit a toronnyal együtt fotózta Szilvi. Erre konkrétan elkezdett tömeg gyűlni köré és mindenki fotózta a kutyát, én meg azt, ahogy ezt teszik, alább a bizonyíték:
Lementünk azért a tengerpartra is, elvégre sós ez is meg víz is, de olyan sziklás a part és olyan hullámzó volt a tenger, hogy a fürdés kimaradt, csak sétáltunk egyet a tengerbe dobált márványból levő hatalmas sziklákon (igazából hullámtörőnek készült).
Nagyon csúnya hülyeséget csináltunk itt. Tekintsünk el a ténytől, hogy majdnem rommá törtem a Suzukit, mert éppen a benzinárakat néztem balra, előttem meg lelépett egy gyalogos az előttünk menő autó elé, amiből az rátámaszkodott hirtelen a fékre. Szóval fogyóban volt nagyon a benya, így megfogadtuk a GPS tanácsát és betértünk az első kútra, ahol viszont drága volt nagyon (1,84), így csak egy tizesért adtunk neki pár litert, mert azt hitte Szilvi, már porzik a tank. Amikor beértünk Livornoba, találtunk egy helyet, ahol 1,69 volt, ha automatán előre fizetsz (készpénzzel vagy kártyával). Beledobtam 45 eurot először, de aztán rájöttem, hogy ez itt kevés, mert sokkal drágább, mint Ausztriában és azt számoltam, ha porzó tankkal értünk az előző kútra, akkor még fér bele. Aham, nem fért. 7 eurot ott hagytunk borravalónak nekik, nem fért bele az újonnan bedobott huszasért minden benzin. Igazából ez azért dühítő, mert annyira jó fogyasztást hoztunk előtte, hogy egy 45 literes tankkal meg a telepakolt kocsival és a hegyekkel együtt is lejöttünk 680km-t (6,6os fogyasztási átlag) és tök jót spóroltunk volna, de az most ott maradt a két kúton, ahol marha drágán tankoltunk és még feleslegesen, mert lett volna benne még két liter, amivel elgurulunk Livornoig, másrészt meg a 7 euro, ami a kútfejben maradt (nem, nincs nálunk kanna sajnos).
Nekiálltunk lefelé csorogni Róma felé, de dugóba kerültünk, megálltunk megállni a maradék kajánk egy részét (még mielőtt az egészet ki kell dobni a fenébe, mert hűtőnk nincs). Apropó: mennyi esélye volt annak, hogy ha megállunk egy nem túl főúton Livornotól délre egy totál kihalt kúton, akkor amikor a padkán ülve nekiállunk magyarosan piknikezni, akkor begurul két magyar motor? Semmi? Hát pedig ez történt. Nem örültem őszintén.
Nem sokkal később úgy döntöttünk, nem megyünk tovább, akkor is, ha ez a következő napon kellemetlenséget okoz, hanem kerestünk egy kempinget Grossetonál és itt aludtunk. Majd később elmesélem, miért volt ez jó döntés.