A második napra kastélyok, parkok voltak betervezve, csak az nem, hogy figyelmetlenül raktam össze a programot, hogy az első hely dél körül nyit csak, ezért délelőtt beugrottunk az örök kedvencbe, Padovába egy jó kávéra (reggelit kaptunk a szállodában).
Ledobtuk a kocsit egy ingyenes parkolóhelyen, felpattantunk a cangákra és mentünk egy kört bent. A katedrálisnál az őr nagyon pattogott, hogy ne hagyjam úgy kint a kutyát, mert ha történik valami, nem az ő felelőssége. Mondtam, hogy nem az, de 8 éve így csináljuk, nem fog történni semmi, viszont úgy belém vágta ezzel a mondattal a parát, hogy csak végigszaladtunk a helyen (mondjuk kívülről szebb is, mint belülről) és mentünk ki. Kicsit fotózkodtunk még a környéken, vettünk epret, sétáltunk, aztán szerettünk volna bemenni az Abbazia San Giustinába, de az dél előtt valamivel bezár és csak 3 után nyit ki újra, így most kimaradt (én sem voltam még bent), mentünk vissza a kocsihoz.
Itt ért a meglepi, egy zsenitanonc állt mögöttünk és ahogy beszállt a kocsiba, nem látta, hogy van rajta egy biciklitartó még, reflexből és nagy gázzal indult, így összetörte a biciklitartónknak a bal oldalát. Kicsit se vigasztal, hogy valószínűleg a saját jobb oldali orrát is. Marci megheggesztette (értsd: celluxolta) a lámpát és miután leellenőriztük, hogy minden lámpa rendben működik, visszaraktuk rá a paripákat és mentünk tovább. Mázli, hogy a vonóhorgon csak elfordult az egész és a vázban nem tett kárt (sem az autóban), mert nem tudom, hogy oldottuk volna meg Olaszországban a cangák hazaszállítását, nem szívesen vettünk volna egy új tartót.
A következő pont a Castello del Catajo lett volna, de felújítás alatt van, ezért más nyitvatartása van, mint ami a Google-ben van, így nem akartunk még egy órát a hőségben (nagyon meleg volt) itt várakozni, kiejtettük.
Elmentünk az innen kocsival csak 10 percre található Giardino di Villa Barbarigo a Valsanzibioba, amiről azt írták a neten, hogy nagyon érdemes és milyen szép. A konklúziót meghagyom mindenkinek egyéni megítélés szerint. Kutya csak kicsi mehet be, viszont azt mondták, nagyon szívesen vigyáznak rá a bejáratnál, így ki lett kötve az árnyékos bódé bejáratához, kapott vizet és csak mi mentünk be. Általában 6kg súlyú kutya mehet be egyébként gond nélkül, de a labirintusba nem mehet be (na ez most nem lett volna probléma, a labirintust meg épp nyírták és ezért zárva volt az egész). Belépő fejenként 11 euro.
Kicsit siettünk, hogy még időben odaérjünk az utolsó kinézett helyre, a Castello Carraresehez, de felesleges volt, egyrészt ez csak egy várfal, másrészt a sportosabb fele a csapatnak megmászta és azt mondta, a kilátás sem extra. Cserébe legalább ingyenes, bár a parkolásért fizetni kell 1 eurot, de a kastély romjainak környéke egy közpark.
Egy B&B szállásra foglaltam erre az estére, oda mentünk és ők ajánlottak egy éttermet, ami tényleg nagyon jó volt, kitöröltem már a képeket, de itt az instára kitett kis képecském.
Kicsit flanci hely, érkezéskor kapunk egy pohárka pezsgőt és mi rendeltünk még egy üveg édes fehérbort, ennek megfelelő volt a végére a hangulatunk 😀 Én pisztáciás bundás tonhalat ettem vajas krumplival, Marci diós-sajtos-sonkás pizzát. Nem mondom, hogy nem volt picit drága a hely, de minden centjét megérte és ugye nyaralunk.