Az volt a terv, hogy reggel gyorsan feladjuk a nagy bőröndöket Fukuokába és amíg az utazik (2nap), addig mi leugrunk Ishigakira szépen. Erre az estére egy Asakusában lévő szállás volt befoglalva, mert ott is volt néhány pont bebökve és onnan gyorsan és olcsón elérhető a Narita reptér, ahonnan utaztunk.
Egy órába és sok idegsejtembe került, mire feladtuk a csomagot és közben nehezen tudtam figyelni, így benne maradt a csomagban a nemzetközi jogosítványa mindkettőnknek. Ez nekem Kawasakiban jutott eszembe persze, amikor a csomag már 2 órája úton volt. Egy barátom segített hívogatni a hotelt és a szállító céget, de már nem lehetett visszafordítani őket. Ez azért volt nagy gond, mert ugyan Ishigakiról Fukuokába repültünk, de az első szálloda onnan 1.5 órányi volt a kocsival, amit a reptérről béreltünk és amit bizony nem adnak ki a nemzetközi jogsi nélkül. Azt terveztük, hogy átfoglaljuk úgy a kocsit, hogy nem december elsején, a repülés után vesszük át, hanem majd másnap reggel nyitáskor. Ezt volt a legegyszerűbb elintézni. El kell akkor ugrani valakinek a bőröndökért és visszautazni velük, mi befoglalunk egy szállás a reptérnél és majd reggel vesszük át a kocsit. Ehhez egyrészt kb. 3 óra vonatozás kell, másrészt le kell mondani azt a szállást, ahova a csomagok tartottak (így zavar támad az erőben, mert nincs személy, akinek adni lehet majd), másrészt 10 ezer yen költség lett volna. Óriási mázli, hogy másnap sikerült beszélni a szállító céggel telefonon és a már befoglalt új, reptéri szállásra kérni a csomagokat, ezzel sok időt és pénzt spóroltunk.
Kawasakiban először a Kanayama szentélybe mentünk. Egyszer voltunk már itt az acél pénisz fesztiválján, de akkor nem láttuk az egészet a sok ember miatt. Semmi perverz nincs ebben, a gyerek projektes párok jönnek ide áldásért és a fesztivál maga a nemi betegségek elleni kutatás és a travik elfogadásának jelképe lett.
A közelben van a Kawasaki Daishi templom. Nem tudtam, hogy ekkora nagy hely ez, ide 1-1.5 órát kell tervezni. Tele volt kutyákkal és kutyás bizbaszokkal, így rákérdeztem, miért van ez. Csak annyi, hogy idebejöhetnek kutyával is és ideszoktak.
Amikor visszaértünk a Kawasaki állomásra, hogy onnan Yokohamába utazzunk tovább, akkor esett le, mekkora hibát vétettem reggel. Ekkor még nem tudtuk, hogy meg fog oldódni, így stresszes volt a következő pár óra.
A Minato Mirai állomás közelében van a Mitsubishi Minatomirai Industrial Museum, ahova bementünk. Gyerekekkel jó program lehet, főleg, ha beszél japánul.
Nyilt egy új látványosság Yokohamában, a Yokohama Air Cabin, ide tartottunk, de útközben megnéztünk pár Pokémonos dolgot. Van egy csatornafedél és három postaláda a közelben, amiket egy kis séta keretében fel lehet keresni, aranyosak. Séta közben találkoztunk egy nagy ellenállással is, vagy 10 ember kántálta, hogy a maszkok rosszak (Japánban, ahol kb 30 éve nemzeti sport a maszkhordás) és hogy a kormány tönkreteszi őket a megszorításokkal. Sok kutya volt megint a városban, fotóztam néhányat séta közben.
A nap utolsó látványossága a Gundam Factory volt. A normál belépő 1100¥, ha a toronyba is fel akar menni az ember, az további 3300¥. A show lentről élvezhető, főleg, ha valaki beül a kávézóba meginni valamit. Fél két csoportra bontva lehet menni és korlátozott a jegyek száma. Az egyik csoport a fejéhez megy, a másik egy szinttel lejjebb és később cserélünk. A csapaton belül egy ovális alakot alkotunk és úgy van mindig valaki közel a Gundamhoz, valaki pedig hátul és haladunk körbe. Az elülső sorban lévőknek le kell guggolnia. Körben üvegfal van, ami este nem optimális fotózáshoz.
Este az Asakusához vonatoztunk, a hotel cuki volt és a 9. emeletről szép kilátás nyílt a Tokyo Skytreere és a Sumida folyóra.
