Nem, ez nem az a ketchup 🙂 A sok lemaradás után be kell hozni a tavaszi japános utazást is, viszont mivel csoporttal voltam, túl sok új hely nem volt, de azokat most összefoglalom itt képes beszámolóként.
Persze nem ment simán a kiutazás sem, odafelé jelentős, 5 órás késést nyaltunk be, ami miatt kénytelenek voltunk taxival utazni a szállásunkra, mert már semmiféle más lehetőség nem volt (ja de, gyalogolhattunk volna a csomagokkal együtt 10km-t éjjel 1-kor), ráadásul utólag már tudom, nem lehet a kártérítést sem behajtani rajtuk, mert olyan hiba volt a gépen, amit nem lehetett volna rendszeres ellenőrzés mellett sem elkerülni, legalábbis ez volt a fedőduma.
Egészen a 4. napig semmi újdonság nem volt, jött Shinjuku, illetve mi mentünk, Nikko, Asakusa, Ginza, Akihabara. Yokohamában volt az első dolog, amit nem láttam még, nevezetesen először a selyemmúzeum. Annyira nem izgi hely, különösebben nem fogom kiemelni senkinek, de legalább ingyenes és alatta van egy szuper kis bolt, amit le lehet rabolni 😀
Következett egy új kilátó (ha már a Marine Towerba nem jutottunk be, mert nem), a Landmark Tower. Ugyan 1000 yen a belépő, de nagyon-nagyon megéri, főleg délután érdemes bemenni, akkor tökéletesek a fények Tokyo felé, tiszta időben látszik még a Skytree is a távolban.
Innen nem messze, sétatávolságon belül van a város másik nagy hajója a hadihajón kívül, a Nippon Maru. Szintén baromi érdekes hely, de elég rá egy fél óra.
Pár újabb nap bolyongás után érkeztünk meg Hakone vidékére, ahol előrébb hoztuk a programokat, annyira szép idő volt és így nagyon nagy szerencsénk volt, láttuk unásig a Fujit is, illetve bementünk a Hakone Checkpoint nevű helyre, ami egy régi kereskedelmi csomópont volt.
Másnap beugrottunk a Glass no Moriba, ezt szintén nem tudom jó szívvel ajánlani senkinek, tipikusan japánoknak szánt kamulátványosság, egyszerűen az időt sem éri meg, nemhogy az 1400 yen belépőt.
A Fuji lábánál volt az egyik utolsó megállónk, ahol most elugrottunk páran az Oshino Hakkai parkba, ahol döbbenetes mennyiségű kínai turistával találkoztunk. Egyszerűen fotózni se lehetett tőlük, annyira sokan voltak. Az épületeket ingyen meg lehet tekinteni (mondjuk akkor mit vártam?), illetve van egy belső park, ahova 300 yen csak a beugró, innen nagyszerű képeket lehet lőni a Fujiról, már ha éppen nincs olyan felhős, ronda idő, mint nekünk volt.
Tokyoban egész véletlenül beleszaladtunk még egy érdekes programba, naponta kétszer be lehet menni a Császári Palotába, persze csak a külsőbb területekre, de akkor is izgalmas volt, ráadásul ingyenes program, ezt viszont tutira bele fogom venni a további utasoknak ajánlott helyek közé.
